Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PETŐ IVÁN az SZDSZ
2152 Először is azért, mert abból indulunk ki, hogy a költségvetés tükör. Tükör egyrészt abban az értelemben, hogy az ország helyzetét mutatja be, amennyiben a bevételi oldalon természetesen a gazdaság teljesítménye és a polgárok jövedelemteremtő képessége állít korlátokat, a kiadási oldalon pedig a különféle társadalmi igények és feladatok állítanak k övetelményeket. Mindezek a korábbi évek folyamataiból eredő adottságok, amelyek meghatározzák, hogy egy féléves kormány milyen költségvetést készíthet. De más tekintetben is erősek a meghatározottságok. Ma úgy látszik, az ország a nemzetközi pénzügyi szerv ezetekkel nem tud olyan megállapodást kötni, mint az előző években. Az elzárkózás azonban nem a mai kormány teljesítményének szól és nemcsak a térség nemzetközi politikában történő leértékelődésének, hanem az előző kormányok tevékenységének is, annak, hogy egyik sem tartotta be a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek tett korábbi ígéreteit. De a költségvetés más szempontból is tükör. Tükre annak az intézményrendszernek is, amelyen keresztül a pénzek bevétele és kiadása történik. A költségvetés csak igen korlát ozott értelemben tudja alakítani az intézményrendszert - inkább igazodik ahhoz. Ebből a szempontból a jövő évi költségvetés terve tulajdonképpen aktívabb a szokásosnál - mondhatnánk, látszólag cinikusan , hiszen olyan szűkmarkú a mai intézményrendszerhez - de értve természetesen az úgynevezett nagy elosztási rendszereket is , hogy azok sok esetben működőképességük határához érkeznek. A költségvetés ezzel azt jelzi, hogy jövőre így már nem mehet tovább. És ez összhangban van a kormány programjával, az álla mháztartás immáron elkerülhetetlen reformjával. Amikor az SZDSZ nevében elfogadásra ajánlom ezt a költségvetést, abból indulok ki, hogy az adott feltételek közt ettől érdemben eltérő költségvetést nem lehet készíteni. Ugyanakkor ennek a kormánynak még nem lehetett ideje az adottnak nevezett feltételeken, az intézményeken érdemben változtatni. Ha például azt gondolom, hogy fontos lenne a rejtett jövedelmek, általában a feketegazdaság felszínre hozása vagy a szociális, az egészségügyi kiadások hatékonyabb fel használása, nyilvánvaló, hogy erre a mai intézmények nem alkalmasak. E célok elérése érdekében a kormány megalakulása óta a szükséges változások kidolgozására, s különösen bevezetésére még nyilvánvalóan nem nyílott lehetőség. Ez a költségvetés azért is tám ogatható számunkra, mert a nagyon nehéz feltételek közt abba az irányba mozdul el, amelyet mi helyesnek tartunk. Fő törekvése egybevág a kormány értékelésével abban, hogy - szemben az előző kormány állításaival - abból indul ki: az ország még nem jutott tú l a gazdasági stabilizáción; a gazdaság szerkezetében, versenyképességében még nem következett be a kívánt fordulat; a magyar gazdaság még mindig rendkívül sebezhető. Az előző kormány által 1992 közepe óta követett kiadásnövelő politika - többek fenyegetőz ését igazolva - máris a pénzügyi egyensúly súlyos megbomlásához, a költségvetési deficit és a fizetésimérleghiány növekedéséhez vezetett, és itt a helyzet - mint tegnap a pénzügyminiszter úrtól hallottuk - máris láthatóan rosszabb, mint amivel a költségve tés kiindulásként számolt. A költségvetési deficit jórészt azokból a kamatfizetési kötelezettségekből adódik, amelyeket az elmúlt három évben a költségvetési hiány finanszírozására felvett hitelek után kell fizetni. Ez így bizonyosan nem folytatható. Nem é rtünk egyet tehát azokkal, akik szerint a hazai kereslet serkentésével kell lökést adni a gazdasági növekedésnek, vállalva a költségvetési hiány további növekedését is. Lehet, hogy nincs ma még egyértelmű válasz az elmúlt hónapok vártnál is kedvezőtlenebb külkereskedelmi mérlegére, a nem kívánt bérkiáramlás okaira, de továbbra is megalapozottnak látjuk azt a vélekedést, hogy a magyar gazdaság elégtelen mai exportképessége és magas importképessége mellett egy ilyen gazdaságpolitika csak időlegesen járhat egy ütt a gazdaság növekedésével, a munkanélküliség csökkenésével. Idővel a költségvetés és a nemzetközi fizetőképesség összeomlásához vezethet. A költségvetésben megjelenő gazdaságpolitikát tehát nem holmi IMFdiktátum kényszeríti az országra, hanem a holnapi katasztrófa megelőzésének szándéka.
