Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 21 (35. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF):
2122 véve a fenti, az előző szempontokat és hangsúlyozom, nem az apró bevétel jelentőségét akarom elhanyagolni - kicsinyességnek tűnik költségvetési szempontból is. Feltéve persze, hogyha nem arról van szó, hogy a költségvetési kormányzat jelezni akarja ennek a rétegnek, hogy a munkásosztály és a parasztság mellett az értelmiségnek is terheket kell vállalnia, de én ezt nem feltételezem. Nem hiszem, hogy annyira elvesz tette volna a kapcsolatot ez a réteg a dolgozó néppel, hogy ilyen áldozatokat kelljen vállalnia. Hangsúlyozom, ezt nem feltételezem, ezért is hozakodom elő ezzel a szerény módosító javaslattal és kérem önöket, különösen a miniszter urat, hogy tegye megfont olás tárgyává az elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megköszönöm Németh Zsolt imént elhangzott felszólalását. Szólásra következik a Magyar Demokrata Fórum képviseletében Szabad György, őt követi Szakál Ferenc a Kereszté nydemokrata Néppárt képviselője. Megadom a szót Szabad György képviselő úrnak. DR. SZABAD GYÖRGY (MDF) : Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Ha az ember későn jut szóhoz, ennek két következménye szembetűnő: fogynak a padsorokban a képviselőtársak és fo gynak a témák, hiszen akik szólnak, sok mindent elmondanak; ha az ember nem akar ismételni, akkor nyilvánvalóan sok mindent mellőzhet és rövid lehet. Engedjék meg, hogy ennek jegyében csak röviden szóljak arról, hogy belelapoztam az elmúlt évek költségveté si vitáiba és felkaptam onnét néhány olyan mozzanatot, ami úgy gondolom, a költségvetési viták örök kísérője lesz. Hiszen mindig szó lesz a teherbíró képességről, mindig szó lesz a kiszámíthatóságról, a költségvetést megalkotók, illetve az adótörvényeket m egalkotók esetében mindig szó lesz a javaslatok benyújtói - nem véletlen, hogy az adótörvényekről szólva a költségvetésről is szólok, hiszen a két dolog szorosan összetartozik , az előterjesztő nyíltságáról, ami a közbizalmat vonhatja maga után. Hadd mond jam azt, hogy mint a múltban, most is van elismernivaló, mint a múltban, most is van megkérdőjelezhető. Ma többen idézetekkel, mottóval éltek: Churchilltől, Francis Bacontól, Erhardtól és így tovább, engedjék meg, hogy én egy olyan mottót mondjak, amit én próbáltam fabrikálni itt, e késői órán; talán egy kicsit maníros is, de kifejez valamit abból, hogy hogyan látja az ember a nehézségeket és a szükséges megfontolandókat. (18.30) "Aki ma nem vállal terheket, holnap súlytalanná válik. Aki ma túlsúlyt vállal, holnap összeroppanhat." Azt hiszem, ez a jelölés világossá teszi, hogy az a reális tér, ahol mindezekre a körülményekre az ember figyelemmel van. Úgy gondolom, ha a teherbíróképességről van szó, akkor itt már nem is kell semmit se mondanom, mert - különbö ző variációkban, de - a nehézségekre való figyelmeztetés elhangzott. Azt hiszem, minden költségvetésnél képszerűen meg lehet eleveníteni egy különböző magasságú hegyet, és meg lehet eleveníteni azt az embert, akinek a hegyre fel kell jutnia, még azt is, ho gy milyen lábbeliben van, és milyen az út, ahol kapaszkodik. Úgy gondolom, itt is realistáknak kell lennünk, és semmi esetre sem szabad, hogy az emberekben az a kép rögzüljön - a mostani költségvetés és adótörvények együttesen sajnos felelevenítenek egy il yen képet , hogy mezítláb kell egy tüskékkel teleszórt sziklás kapaszkodón felfelé haladni. Erről többet nem is szeretnék szólni. A kiszámíthatóság tekintetében - amit korábban a kormányoknak vagy kormánynak ismételten s nem indokolatlanul róttak fel - en gedjék meg, hogy itt két mozzanatban idézzem meg a mai nehézségeket. Az egyik - legalábbis padsorban, de nyíltan is utalás volt rá, amiről kevés szó esik, pedig aligha elhárítható - az, hogy az energiaárak lebegtetéséig tulajdonképpen a költségvetés és az
