Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 21 (35. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
2118 felélését. Ugyanis a jövedelmeket személyek, általában családfenntartók keresik meg, viszont a jövedelmeknek a felélése már eg y családban talán több gyermekkel vagy szülővel történik. Tehát nem egy jövedelmet teremtő család éli fel - ezt a jelenlegi személyi jövedelemadózás kevésbé veszi figyelembe. A jelenlegi adótábla is csupán csak az eltérő jövedelműek egyenlőtlenségét mérsék li, attól függetlenül, hogy hány család vesz részt a jövedelmek felélésében. Jelenleg a családi terhek igen magasak. Esetenként gyermekek szülőket tartanak el alacsony nyugdíjuk miatt vagy talán nyugdíjazásuk hiányában, vagy a szülők segítenek a gyermekekn ek, úgymond, az életlehetőség megteremtésében. A szociális helyzet rosszabbodása tekintetében nyilvánvalóan ebből a törvényi előterjesztésből is azért mégis egy bizonyos szigorítást látok kiolvasni. A terhek ugyan fokozatosan nőnek, a családi pótlék adómen tessége, a gyermekkedvezményekkel kapcsolatos rendelkezések is bizonyos szigorításra vezetnek vissza. A cél mégiscsak az lenne, hogy az egyenlőtlen adózás kiküszöbölését érje el az ember, illetve az adó. Megállapításunk szerint az adózást abba az irányba k ell terelni, ahol a többletjövedelmek keletkeznek. A többletjövedelmet elérők legyenek azok, akik a többletterheket viselik. Álláspontunk szerint talán a családi adózás lenne megfelelőbb a személyijövedelemadózás helyett. A törvényjavaslatban erre vonatko zóan ugyan nem találok utalást, bár a kormányprogram részletes elolvasásakor valóban ennek a körvonalai rajzolódtak ki. Az előterjesztés ezt viszont megkerüli. Elismerem, hogy egy új alapokra való családi jövedelemadózás számtalan nehézséggel, hosszabb idő bevezetésével történhetne meg. Nyilvánvalóan - mint ahogy ennek a törvénynek, úgy egy családi jövedelemadózásnak is meglennének a maga nehézségei - látható és láthatatlan nehézségei. Gondolok így anyagi, technikai és jogi akadályokra, amelyek ennek a beve zetését nyilvánvalóan gátolják. A családi adózás nyilvánvalóan összevonná a jövedelmeket és megfelezné. Ebből az a következmény, hogy kevesebb adó folyna be, mint különkülön a személyi jövedelemadózás során. Egyesek mentesülnének a magasabb adózás alól, v agy pedig mások csökkent adózást fizetnének. Ritka kivétel lenne az, amikor a házastársak, úgymond, arányos összegben jutnak jövedelmekhez. Jelentősége mégis az volna a családi adózásnak, hogy magasabb jövedelemkülönbség esetén talán egysé gesen fizetnének. A nyugati államokban is afelé hajlanak - talán szociális érzékenységből , a családi adózás felé történt elmozdulás. Azt tudom, hogy a bevezetés milyen hosszú idő volna, azonban a gyakorlati gondjai is meglennének ennek a családi adóztatá snak. Mindenekelőtt létrejönne az úgynevezett látszatcsalád - éppen úgy, mint amikor a tulajdonban egyetlen lakást vagy egyetlen házat szerezhettek a családok. Ez lényegében ösztönözné a látszatcsaládok létrejöttét. A családi adózás nyilvánvalóan érintené az adóalapcsökkentő kedvezményeket, így különösen a nyugdíjat, az egészségbiztosítási járulékot, a munkavállalói járulékot, a szakszervezeti és egyéb díjakat. Felmerülne a kérdés, hogyan történne az adózás: egységesene, különkülöne, vagy pedig időben a z összevonás előtt vagy az összevonás után történhetne. Gyakorlati gond lehet még, hogy egy családi adózás során már nem a munkahely készítené el az adóbevallást, mint ahogy jelenleg az általában történik. Felvetődne a gyakorlati megoldás terén az egyéni v agy egyetemleges felelőssége is a családi adózásnak. Nyilván időközben, az évek során vagy az évek alatt - adózási év alatt - a családok válnának vagy legalábbis látszatválások következnének be, így ez nyilvánvalóan tovább bonyolítaná a családi adózás megv alósítását.
