Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 21 (35. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - ZSIGMOND ATTILA (MDF):
2116 Első zavarodottságomban az az ötletem támadt, hogy autentikus forrást kell keresni: a tisztát, az ígéretes formát, az ígéretes forrást. Üssük fel tehá t a Magyar Köztársaság kormányának programját az 1994 és '98 közötti időre. Figyelmemet a VII. rész A kultúra, média és civil szervezetek fejezetére fordítottam. Ismét idézet következik. "A kultúra támogatásának feladata mindenekelőtt a kultúraalkotás, a k ultúraközvetítés és elsajátítás belső erőinek felszabadítása az önmozgásokat korlátozó tényezők alól. Az állam feladata a kultúra feltételrendszerének biztosítása, a kulturális folyamatok és tevékenységek jogi kereteinek kialakítása, valamint a finanszír ozás és a mecenatúra forrásaihoz való hozzájárulás. Feladatának tekinti - mármint a kormány - az új művészeti és kulturális kezdeményezések támogatását, az értékek támogatásával és kedvezményezésével kívánja ezt szolgálni. A kormány megvizsgálja, hogy mily en lehetőség kínálkozik az adózási, támogatási rendszeren belül a kulturális piac hazai és nemzetközi bővítésére." Végül a 4. pontban ezt olvassuk: "Az 1995. évi adótörvényekben a kormány olyan konstrukciók megvalósítását célozza, amelyek elősegítik a civi l szektor fokozatos feladatvállalását. Így javaslatokat tesz - mármint az adótörvényekben - az adómentes alapítványi támogatás értékhatárának megszüntetésére, a szerzői jog alá eső adómentes sáv növelése érdekében az értékhatár felülvizsgálatára, a kulturá lis és más nonprofit szervezeteknek nyújtott közvetlen adományozás adó- és illetékrendszerbeli elismerésének kidolgozására." Itt akár meghatottan és megnyugodva hátradőlhetnénk a székünkön, letehetnénk a kormányprogramot: minden rendben, béke van és szaksz erűség. Traum und Wirklichkeit volt a címe egy szenzációs bécsi kiállításnak, igen, hölgyeim és uraim: álom és valóság. És felsejlik a szomorú emlékű híradás mára szabott változata: a kormány a helyén van, a pénzügy csapatai harcban állnak. A baj csak az, hogy önmagukban védtelenekkel. De mielőtt a békét feldúló kegyetlen ütközetek néhány területéről informálnám a tisztelt Házat, e helyről hadd kérjek. Hadd kérjek valamit a mindenkori költségvetéskészítőktől, és önöktől, kedves képviselőtársaim. Egyszer, é s csak egyszer, végre egyszer meg kellene érteni, hogy a kultúra, a művészetek nem sokat hangoztatott támogatást, kedvezményeket, privilégiumokat kérnek, hanem annak tudomásulvételét, hogy ezek az ősi mesterségek sajátosak, s ezért sajátos bánásmódot, így például értő pénzügyi, adóügyi környezetet igényelnek. Vagy másképp, ahogy a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége állásfoglalásában olvasható: "A szerzői, művészi alkotómunka sajátosságainak leginkább megfelelő, a tényleges költségek elszámolási lehetősége it, és a lehető legkevesebb, a művészi tevékenységhez nem illeszthető adminisztratív, könyvelési feladattal járó, kiszámítható és áttekinthető adózási feltételek kialakítását célozzák." Ennek a megértésnek sajnos, nyomát sem látom ebben az előterjesztésben . Tisztelt Ház! A tiszta, ígéretes forrást, a kormányprogramot, amelyet a pártok és a kormány elénk beterjesztett, összevetettem a személyi jövedelemadó módosításáról szóló törvényjavaslattal, s az a benyomásom támadt, hogy akik a személyi jövedelemadóter vezetet készítették, nem olvasták, nem ismerik a kormányprogramot. Mert ha ismernék, mást javasoltak volna. Azt már fel sem merem tételezni, hogy ismerik, és nem tudják, vagy nem akarják betartani azt, vagy netán, ahogy az MTIhírben szerepel, van külön pé nzügyi kormányzat. De nézzük tételesen, miről is beszélek! Idézet: "Az adómentes alapítványi támogatás értékhatárának megszüntetése" - hangzik a kormányprogramban, és a 4/2. pontban az alapítványok és egyesületek sokezres táboráról beszél. Ezzel szemben cs ak a közalapítványok támogatását kedvezményezi, de ezt sem teljeskörűen, hiszen a támogatás összegével csak az egyéni és a társas vállalkozók csökkenthetik bevételüket. Márpedig a civil szektor nem csupán vállalkozókból áll a támogatók oldalán, a támogatan dói oldalon pedig főként nem csupán közalapítványok állnak. Ugyanis a Polgári Törvénykönyv módosítása után közalapítványt csak választott testület hozhatna létre, kivonva azokat a kormányzati befolyás alól. A törvényjavaslat tehát az alapítványok sokezres táborából ezt a néhányat preferálja, az egyesületeket pedig egyáltalán nem. A civil, tehát az állami,
