Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 21 (35. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - ZSIGMOND ATTILA (MDF):
2115 mondjuk 210 ezer forint az adó. Ugyanakkor még 380 ezer forint a társadalombiztosítási járulék. Ez 600 ezer forint. Tehát a 700 ezres jövedelemhányadból máris elment 600 ezer forint. Másodikként meg kell jegyezni: azt is nagyon sokan elmondták, ha áfa alá tartozik valaki, akkor bizony meggondolandó, hogy önmagában ezért is átjöjjöne, mert ugyanúgy vezetni kell akkor a részletes könyvelést. Ha azt akarja ugyanis, hogy az á fát el tudja intézni, ahhoz vezetni kell a könyvelést, s akkor meg miért? Talán az volna a helyesebb - amit még át lehet gondolni , hogy a személyi jövedelemadóátalány mellett egy bizonyos határig - talán hasonlóan a vendéglátósokhoz - valamiféle áfaátal ányt is bevezetnénk, hátha ezzel ösztökélnénk jobban a vállalkozókat arra, hogy legyenek nagyobb bizalommal az állam iránt. Tisztelt Ház! Képviselőtársak! Azt hiszem, jó adótörvényeket sem lehet csinálni, mint ahogy jó költségvetést sem lehet csinálni. Azt viszont mindenképpen célul kell tűznünk, hogy a lehetséges legelviselhetőbb adótörvényeket készítsünk. De egyúttal nem szabad elfelejtenünk azt, hogy ezek az adótörvények nem önmagukért vannak, hanem azért, hogy az államháztartás bevételeit be tudják hozn i. Hogy aztán lehessen mit elkölteni az iskolákra, az óvodákra, az egészségügyi intézményekre. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megköszönöm Brúszel László felszólalását. Szólásra kö vetkezik Zsigmond Attila, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Szólásra készül Bernáth Varga Balázs, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót Zsigmond Attila úrnak. ZSIGMOND ATTILA (MDF) : Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Talán öt éve, h ogy szóvá tettem, a műalkotás, a szobor vajon miért szerepel az ipari termékjegyzékben a műlép, a madárkalitka, a fűzőmerevítő stb. társaságában, egy címszó alatt. Akkor azt mondtam, ez a szemlélet veszélyes, mert szakszerűtlen, veszélyes, mert azt sugallj a, hogy a jegyzékgyártók azt sem tudják, mi fán terem a műalkotás. Milyen nagyszerű, hogy a kizárólag számokban és listákban gondolkodó hivatalnokok megszívlelték a kritikát és az új jegyzékben önálló fejezet és alcím a szobor, hét változatban, gipszszobor , agyagszobor, kőszobor stb. Ugyanígy a síremlék és a sírkő. Azt ugyan megkérdezném az íróasztalnokoktól, hogy a felsorolásban a márványszobor miért külön kategória, ha a kőszobor is szerepel. Talán azt hiszik, hogy a márvány nem kő? Azt is szívesen megkér dezném, ha külön tétel a műkarácsonyfa és a nipp, ha az elképzelhető mindenfajta szobor felsoroltatik, akkor a szobrászaton kívüli összes képzőművészeti és iparművészeti műfaj miért gyömöszölődik a "műalkotások" szűkszavú kategóriájába? Hölgyeim és Uraim! Lehet, hogy a termékszám és a mennyiségi egység lovagjai értenek a számokhoz, és a rubrikaintelligenciájuk igen magas, de hogy a művészetekhez nem értenek, az biztos. Más. Idézet következik. 1994. november 7e. "Mint a Pénzügyminisztériumban hétfőn az MTI érdeklődésére elmondták, nem választhatják az átalányadózást a szellemi tevékenységet végzők. A pénzügyi kormányzat álláspontja szerint az átalányadózással a termelői és kereskedelmi tevékenységet kívánják ösztönözni, nem pedig a köztudottan kis költségge l járó szellemi tevékenységet." (17.50) Kapitális blődli! Úristen - gondolhatná a jámbor alkotóművész - csak nem azok csinálják a személyi jövedelemadótörvényt, akik az ipari termékek jegyzékét? Szemlélet ez, vagy tájékozatlansá g? Szabade ilyen és hasonló nézetekkel vitatkozni, vagy lámpást tartani a sötétségben? Nem szabad: kell.
