Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 21 (35. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
2114 egy vállalkozó nem teszi meg. Klasszikusan azt csinálja a vállalkozó, hogy vegyíti. Nyilvánvalóan nem fog felmenni Budapestre vidékről két alkalommal, egyszer, hogy h ivatalos ügyeit elintézze, másnap meg felmegy magáncélú ügyek intézésére. Össze fogja hozni a kettőt. Tehát azt mondom, ha a táblázatban levő adókulcsokat a felére levinnénk és megadnánk a választási lehetőséget, hogy válasszon a vállalkozó a jelenlegi és a módosításban levő között, azaz vállalja az adminisztrációt és vállalja az egyszerű átalányt, akkor talán jobban szolgálnánk még a költségvetés bevételi szándékát is. Végezetül engedjék meg, hogy egy nagyon fontos kérdéssel kapcsolatban kifejtsem a vélemé nyemet: az átalányadó ügyében. Azt gondolom, az átalányadó nagyon komoly újítás lenne a jogalkotó részéről. Évek óta forszírozzák, főképp a kisvállalkozók, a kereskedők, hogy valamifajta átalányadót be kell vezetni részben az adminisztrációs terhek csökken tése miatt, részben pedig azért, mert hátha így jobban járna az állam is. Az átalányadó szükségességét elsősorban nem is az egyszerűsítésben látnám, hanem abban, hogy behozzuk a fekete, illetve a szürke zónából a bevételeket, a jövedelmeket a világosba. Az t nem lehet tagadni, hogy jelenleg, ha egy kisvállalkozó, egyéni vállalkozó, minden bevételét rendesen könyveli, ahogy a valóságban van, csak azt a költséget számolja el, amely szorosan a tevékenységgel kapcsolatos, és kifizeti az adókat, a legkülönbözőbb egyéb más terhekkel, akkor az összjövedelmének tekintélyes hányadát, ha lehet mondani, talán kilencven százalékát biztosan ki kellene fizetnie. Akárhogy számoljuk, minden egyéni vállalkozó erről az oldalról közelíti meg. Ezért az a helyzet, hogy jelenleg n incs arra motiválva sem egy kereskedő, sem egy vendéglátós, hogy tényleg a valós bevételekről, jövedelmekről próbáljon számot adni. Folyik a csikicsuki a vállalkozó és az adóhatóság között. Jellemzően ebben a csikicsukiban az a vég - az utóbbi egykét év ben , hogy az APEH végül is nem tudja érvényesíteni a szándékait, és valamiféle hozzávetőleges, formális, kis adótöbblettel kiegyeznek. Tudniillik már az APEH sem olyan, mint régen. Egyszerűen nem tudja rendesen megvizsgálni, nem tudja felderíteni a jöved elmeket. Ugyanakkor a vállalkozó és az APEH között marad az a feszültség, amelynek egyébként nem kellene lenni. Ezért azt hiszem, az átalányadó bevezetése mindenképpen indokolt, de ez a módosítás szerintem kicsit szigorúbban szabja meg azokat a határokat, ameddig be lehet lépni. Gondolok a 315 millióra. Azt gondolom, ha végigszámoljuk és még hozzávesszük a különféle várható inflációs hatásokat is, mondjuk '95re, akkor ez a 3 talán jobb volna már, ha magasabb lenne, mondjuk 5 millió, illetve 1520. Mert la ssan oda jutunk, hogy a 3 millió ebből a szempontból már nem olyan nagy tétel. A másik: ha egy vállalkozó végigszámolja, akkor azt mondja - és erre is adódott példa, az elmúlt héten sokan elmondták nekem , hogy az a diktált jövedelemhányad, amely a módosí tásban szerepel, szigorú. Korrigálom: szigorú azoknak, akiknek a költséghányada magas. A kisebb költséghányadú vállalkozóknak - mint például adótanácsadók, könyvelők, netán ügyvédek, közjegyzők - a 20% talán megfelelő. De a kereskedőknél már a 7, illetőleg a 13% magasnak tűnik. S nemcsak azért, mert az adó magas. Még mindig magas ahhoz képest, amit fizetnek. Meg lehetne nézni. Mert ha a statisztikákból indulunk ki, akkor lehet, hogy ezek nagyon jó kulcsok. De ahogy mondtam, ne a statisztikákból induljunk ki , hanem abból, hogy a bevételek, illetőleg a jövedelmek egy tekintélyes hányada sötétben marad. Erre nem mondok százalékot, de inkább azt mondom, hogy ötven százalék fölött. Ha be akarjuk őket ide ráncigálni, akkor bizony lehet, hogy a diktált jövedelemhán yadkulcsot mérsékelni kell. Azt hiszem, hogy ha egy vállalkozó mondjuk kifizeti az adót, akkor még hozzá kell számolnia a társadalombiztosítási járulékot is. Itt adódnak a problémák a vállalkozóknál. Az elmúlt héten nekem nagyon sokan azt mondták: Uram! M inket ide ne hívjanak be, úgysem fogunk átjelentkezni, mert az adót valóban nem olyan túl magas összegben szabják meg, de arra még rájön a társadalombiztosítási járulék! Ha én átalányban vagyok, az nekem tiszta költségem. Ki kell fizetni. Tessenek utánaszá molni: egy 10 milliós forgalmú kereskedőnél, egy 700 ezres diktált jövedelemhányadnál
