Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 21 (35. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
2111 megoldani, és egy olyan komoly gazdasági szakember, mint Erhard - későbbi kancellár , a választ így próbálta megfogalmazni. Ezt azért hoztam ide, mert azt gondolom, nem szabad elfelejtenünk: egy kormány sem akarja öncélúan - csak azért, hogy növelje haragosai számát - növelni az adókat, az adóterhelést, és az állampolgárokat azzal nyaggatni, hogy most 102030%kal több adót fognak fizetni, mint az elmúlt évben. Azt gondolom, hogy ezt komolyan nem lehet elképzelni a jelenlegi korm ányzatról sem. Mert miről is szól az 1995. évi költségvetés e vonatkozásban? Azt hiszem, hogy amikor az adótörvényekről van szó, akkor a kettőt nem lehet egymástól elszakítani. Az 1995. évi költségvetés előirányzatai és az adótörvények összevetése nélkül nem lehet komoly következtetéseket levonni a kormány adópolitikáját illetően. Engedjék meg, hogy a költségvetési anyagból néhány számot idézzek. Azt hiszem, itt most a kiadások a fontosabbak, mert hiszen az adóknak többek között a kiadásokat kell megalapoz ni. A kiadások az 1994. évi várhatóhoz képest - Békesi pénzügyminiszter úr expozéjában részletesen ecsetelte - erőteljesen nőnek. Engedjék meg, hogy a kiadásokon belül néhány arányt kifejező százalékot hozzak fel, amelyek azt mutatják, hogy az egyes kiadás i előirányzatok hogyan is részesednek az összkiadásokból. Például a gazdasági szervezetek támogatása 1994ben várhatóan 4,72%, 1995re elő van irányozva 4,66%; abszolút számban egyébként 88,9 milliárd forinttal nő. A központi költségvetés támogatása az öss zkiadásokból 19,15%, ez 1994ben várhatóan 20% körül alakul. S a harmadik szám - de lehetne többet is sorolni - ama sokszor emlegetett adósságszolgálat kamatterhe, amely az 1995. évi előirányzatok között a kiadásokat illetően 23,78%os - ez csak az adósság szolgálati teher , ami 1994ben várható szinten 17,53% volt. 454 milliárd forint ez a 23,78%, amely 1994hez képest 160 milliárd forinttal nőtt. Ez az egy szám - ha a többit a kiadás egyéb tételeinél ki is lehetne kerülni, amit persze nem lehet, mert külö nösebb növekményekről, mint láttuk, nemigen van szó, mert általában legfeljebb tíztízegynéhány százalékkal nőnek , sokkal dinamikusabban nő, mert az 1994. évi várhatóhoz számítva közel 50%kal több. Ez a GDP 8,83%a. Ez 1994ben várhatóan 6,81%, 1993ban 4,72% volt. Ezt a nagy növekményt, ami az adósságszolgálatnál mutatkozik - amelyben természetesen benne van a belső költségvetési hiány, a dicsőséges bankkonszolidáció költsége, és így tovább, lehetne sorolni , ezt a terhet valahonnan fedezni kell. Ha vé giggondoljuk, hogy honnan lehet fedezni, akkor a következő válaszokat lehet megfogalmazni. Nézzük meg a bevételi oldalt! Az 1995. évi költségvetés bevételének több mint 70%át a különféle adók és adó jellegű befizetések teszik ki, amelyek a gazdálkodó szer vezetektől, illetve a lakosságtól jönnek be, a harmadik nagyobb csoportot pedig a fogyasztással kapcsolatos adók jelentik. Ez a bevételek 70,5%a. Azt gondolom, ha feltesszük a kérdést, hogy az előbb említett növekményt honnan lehet fedezni, és kizárjuk az t a lehetőséget, hogy valahonnan újabb adósságokat vegyünk fel - amit nem biztos, hogy valahonnan adnának , akkor a választ valószínűleg ebben a 70 és fél százalékban kell megkeresni. A gazdálkodó szervezetek befizetései 1995re az össz bevételi előirányz aton belül 13,47%ot képviselnek. Ez 1994ben 15,38% körül várható. A fogyasztási adók 37,96%ot foglalnak el 1995ben - ez kisebb volt: 1994ben 34,63% körül várható. Végezetül a lakossági befizetések aránya az összbevételeken belül 19,11%, ez 1994ben vá rhatóan 18,9%. Ezekből a lakossági befizetésekből a személyi jövedelemadó összbevételekhez viszonyított aránya 17,43%. Ez 1994ben egyébként várhatóan 17,46%, tehát valamivel több is volt. Amennyiben ezeket a számokat megvizsgáljuk, akkor rá kell jönnünk a rra, hogy a költségvetés a kiadási oldalon ki nem kerülhető és kényszerűen finanszírozás alá eső kiadásnövekményt nem tudja máshonnan fedezni, mint az adókból és az adó jellegű befizetésekből. Nem azért, mert ez a hobbija,
