Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SOLYMOSI JÓZSEF (SZDSZ):
2026 alatt azt éreztük, hogy szinte teljes egészében a mezőgazdaságra hárultak át a politikai csatározások, és ennek az lett a következménye, amit most valamennyien megélünk. Ma az egész mezőgazdaság rendkívül zilált állapotban van, és ez nemcsak a szövetkezetekre vonatkozik, hanem a magántermelésr e és az egész élelmiszergazdaságra is. Volt egy időszak, amikor reménykedtünk a szövetkezeti törvény megalkotásakor, hisz ez a szövetkezeti törvény nem rossz. Azt hiszem, hogy nemzetközi mércével mérve is jó minősítést kapna ma is és kapott akkor is. A gon dok akkor keletkeztek, akkor jöttek, amikor néhány nap múlva megjelent az átmeneti törvény. Az átmeneti törvény ugyan szükséges volt, de amikor belekeveredtek a kárpótlási elemek, akkor már nagyon nehéz volt követni az eredeti célok megvalósulását. S azt h iszem, hogy a mai törvénymódosítás egyik legnagyobb gondja akkor keletkezett, amikor bekerült a törvénybe az úgynevezett kívülálló üzletrészek problémája. Úgy tudom, akkor még a legerősebb kormánypárt sem értett egyet azzal, hogy ez bekerüljön a törvénybe, de az akkori politikai taktikázások ezt elengedhetetlenné tették, és igazából ez egy óriási gondot eredményezett, mert körülbelül 500 ezer ember kezébe körülbelül 50 milliárd forint értékű üzletrészt adtak, anélkül, hogy ezzel bármi jogosítvány járt volna és járna ma is. Hiszen ezek az emberek részt vehetnek ugyan a közgyűlésen, de nem szólhatnak bele a szövetkezet dolgaiba. Nem szavazhatnak. Nem vihetik ki az üzletrészüket. Eladhatnák, ha lenne, aki megveszi. És várhatják, várhatnák az osztalékot, de a ma i környezetben, ebben a világban nem az a jellemző, hogy valami óriási nagy osztalékfizetési kedv lenne a szövetkezetekben. Tehát jogos ezeknek az embereknek az elégedetlensége, akiknek ilyen üzletrész van a kezükben? Azt hiszem, jogos! El kell mondani, ha nem tud tenni valamit ez a parlament ezzel a kívülálló üzletrészproblémával, akkor nagyon hosszú ideig nagyon nagy problémát cipelünk magunkkal, ami egy állandóan ketyegő bombaként működik az egész parlament alatt, a mezőgazdasági bizottság alatt és term észetesen mindazok alatt, akiket ez érint. Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, annak a bizonyos agrárlobbynak a figyelmét - s nem tennék különbséget, hogy valaki a baloldalon vagy a jobboldalon ül, mert azt hiszem, ebben a kérdésben valamennyiünknek egy a célja , hogy ezt a problémát mindenképpen meg kell oldani. Hogy hogyan lehet ezt megoldani? Valószínűnek tartom - s azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom , hogy nem úgy, ahogy annak idején az elmúlt parlament utolsó napján óhajtotta, akart a megoldani ezt a problémát, mégpedig úgy, hogy a szövetkezeti törvénybe egy újabb módosítást vitt be, ami tovább rontotta a szövetkezeti törvényt, és végső soron a kívülálló tulajdonosoknak olyan jogosítványt adott a kezébe, ami gyakorlatilag nem működik és nem is igen tud működni. S ha valaki azt mondta, hogy ez a mostani módosítás erősen politikai szagú, azt hiszem, arra is rá lehet mondani, hogy azon az utolsó napon elég erősen politikai indíttatású törvénymódosítás született. Azt csak zárójelben jegyze m meg, hogy ezzel a törvénymódosítással az akkori SZDSZ frakciója sem értett egyet, és nem értett vele egyet az a néhány agrárszövetséges képviselő sem, aki akkor itt volt a parlamentben. És ha valaki azt mondja - sokan hivatkoztak az elmúlt ülésünkön arra , hogy nagyon sok helyen felélik ezt az üzletrészt, én erre azt mondom, valóban vannak olyan helyek, ahol felélik, vannak olyan helyek, ahol csökken ennek az üzletrésznek az értéke, de azt hiszem, ma nem ez a jellemző. Úgy látom, az országnak vannak olya n részei, ahol a szövetkezés mint olyan, gyakorlatilag eltűnt. Tehát ott már nem probléma az üzletrész - se a kívülálló, se a bent lévő üzletrész. Nagyon sok helyen valóban nagyon nehezen élnek az átalakult szövetkezetek, és valószínűnek tartom, hogy leszn ek közöttük olyanok, amelyek nem is tudják átélni ezt a rendkívül nehéz időszakot, ami előttünk áll. De azt is tapasztalom, hogy azok a szövetkezetek, amelyek átalakultak, ma élni akarnak, ma dolgozni akarnak, nagyon sok helyen rendezték a viszonyukat és t úlélték ezt a rendkívül nehéz négy évet. Ma már beruházásokon törik a fejüket, azon törik a fejüket, hogyan tudnának békésen együtt élni vidéken a falvakban azokkal, akik más formában, más tulajdonviszonyok alapján szeretnék folytatni a gazdálkodást. Egy r endezettebb állapotot látok
