Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SOLYMOSI JÓZSEF (SZDSZ):
2025 a pulpitus mellett egy órán keresztül ültem a kétperces hozzászólások kereszttüzében, már akkor rájöttem, hogy itt már régen nemcsak arról van s zó, hogyan magyarázzuk ezt a három paragrafust, hanem ennél sokkal erősebb indulatok küzdenek egymással, és ezért, bár akkor nem került sor a hozzászólásomra, már akkor átrendeztem a mondanivalómat, és úgy döntöttem, hogy mindenképpen fogok néhány szót szó lni az előzményekről. Ezzel talán el tudom kerülni azt, hogy a későbbiekben a további hozzászólók mindig és minden körülmények között a múltra hivatkozzanak. Annál is inkább, mert úgy érzem, ez a törvénymódosítás nem most, néhány héttel ezelőtt született, hanem néhány évvel ezelőtt. S talán egyszer arra is meglesz a mód és a lehetőség, hogy visszatérjünk olyan kérdésekre vagy választ adjunk rájuk, amelyek két héttel ezelőtt elhangzottak, hogy ebben a kormányzati agrárlobbyban valóban ilyen begyepesedett, sz űk látókörű, kimondottan szövetkezetpárti, a kolhozok iránt nosztalgiázó és versenyt nem ismerő szakemberek lennének? Erre talán majd az élet meg fogja adni a választ. (10.30) Én viszont most mással kezdeném. Mióta a Házszabály lehetővé teszi, hogy erről a pulpitusról mondhatják el a képviselők mondanivalójukat, sokan kezdik azzal, hogy életükben először beszélnek erről a helyről, s milyen nagy megtiszteltetés számukra, hogy ilyen történelmi helyről mondhatják el a véleményüket. Én nem mondhatom el magamról , hogy először beszélek innen, mert valamikor, az 1985 és 1990 közötti időszakban, az akkori mezőgazdasági bizottság megbízásából jó néhányszor mondtam el erről a helyről a véleményemet. Legutoljára 1990. január 25én. Ezt a dátumot azért említem, mert aki t talán érdekel, az visszakeresheti az akkori jegyzőkönyvet és belelapozhat, hogy mit mondtam én akkor, talán úgy is mondhatnám, hogy döntő többségben a mostani agrárlobby nevében is. Akkor már túl voltunk a nagy törvényeken - a gazdasági törvényeken, a gy ülekezési törvényen, a párttörvényen, sőt megvolt a választójogi törvény, túl voltunk a sarkalatos törvényeken , tehát világosan lehetett látni, hogy ebben az országban rendszerváltás következik be. S amit én akkor mondtam, azt már nem magunknak mondtam, hanem a jövőnek, az utódoknak címeztem, és nagyon szerettem volna, ha ebből megfogadott volna valamit az utókor. Már akkor azt mondtam az akkori agrárlobby nevében, hogy mi tudomásul vesszük és elismerjük, hogy a háború után ebben az országban nagyon sok t örvénytelenség történt. Azt is elmondtuk, hogy a téeszszervezések során nagyon sok embert meghurcoltak. Meghurcolták apáinkat, anyáinkat, de ezen túlvagyunk. Tudomásul vettük azt is, hogy a tulajdonviszonyokban szintén óriási sérelmek történtek, és azt is, hogy ezek mellett az események mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Mindenképpen kell kártalanítás, kárpótlás, és mindenképpen a jóvátétel mellett kell az utódoknak dönteni. Azt is elmondtuk, hogy ez a termelőszövetkezeti mozgalom, amely valamikor a hatv anas években alakult ki, nem magától jött létre, hanem valóban, a szüleinket, apáinkat, rokonainkat elég furcsa módon erőltették be ebbe a szövetkezeti mozgalomba. De az is igaz, hogy ami utána, az azt követő tízhúszharminc évben történt, arra érdemes od afigyelni. Azt is elmondtam, egyetértünk vele, ha az új parlament azzal kezdi a munkáját, hogy egy általános tulajdonreformot hajt végre az országban. Javasoltuk, hogy az új parlament elsőként új földtörvényt alkosson, javasoltuk, hogy helyezzék új alapokr a az egész szövetkezeti mozgalmat, javasoltuk, hogy adjanak szabad utat a magángazdálkodásnak, és mindezekkel együtt tegyék jóvá a múlt igazságtalanságait. Ezt csak azért mondtam el, mert talán nem teljesen úgy van, hogy azok, az a korosztály, amely akkor a mezőgazdaságot szervezte, irányította, nem volt érdekelt abban, hogy változások történjenek Magyarországon. Érdekeltek voltunk és vártuk azt, hogy az utánunk következő parlament számít is a segítségünkre. Egyet viszont kértünk, ha változások lesznek a ga zdasági életben és különösen a mezőgazdaságban, akkor ezek a változások ne érzelmi alapon történjenek, hanem a józan ész alapján. Mondanom sem kell, hogy nemigen fogadták meg ezt a kérésünket, hiszen az elmúlt négy év
