Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TÓTH TIHAMÉR (MDF):
2022 Egyet lehet érteni azokkal a véleményekkel, hogy átgondoltan kell ezekhez a kérdés ekhez hozzányúlni. Valóban egy jó jogi, szakmai előkészítés alapján, az érdekképviseletekkel egyeztetve kell kialakítani egy egységes szövetkezeti törvényt. Jómagam egy kicsit szövetkezeti tagként, kárpótoltként is, már a családom révén, de külső és belső üzletrésztulajdonosként is több fejjel megélem, hogy mit jelent a szövetkezeti törvény módosítása, és van némi rátekintésem arra is, hogy mit jelent az ott élők, az abban érdekeltek számára. Úgy gondolom, hogy ezen tapasztalataim alapján mindenképpen font os a mostani módosítás, de az új szövetkezeti törvénynek a megalkotása is. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy nem szabad, hogy elszaladjon a képzelőerőnk, és módosító javaslatok tucatjával bombázzuk a mostani módosítást, hiszen akkor elveszik az a szá ndék, melyet az előterjesztő, illetve a mezőgazdasági bizottság az ajánlásában megtett. Köszönöm tisztelt figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megköszönöm Pásztohy Andrásnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjé nek felszólalását. Szólásra következik Tóth Tihamér, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Szólásra készül Solymosi József, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót Tóth Tihamérnak. DR. TÓTH TIHAMÉR (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Ha a parlament eddigi, több mint négyhónapos működésére visszatekintünk, és a részben már elfogadott, illetve a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényekről, törvényjavaslatokról próbálnánk valamifajta összegző véleményt mondani, akkor ezek egy csopor tjáról nyugodt szívvel kijelenthetnénk azt, hogy ebbe a körbe tartoznak azoknak a jelenleg hatályos törvényeknek a módosításai, amik az elmúlt parlamenti ciklusban az akkori parlamenti kisebbségnek nem nyerték el a tetszését, és most lehetőségük van arra, a megváltozott erőviszonyokra tekintettel, hogy az akkori akaratukat érvényesítsék. Ha szövetkezeti törvényről beszélünk, akkor gondolhatná a felületes néző és hallgató, hogy gazdasági törvényről van szó. De ha belelapozunk ebbe a négyszakaszos módosításba , akkor egyértelműen kiderül, hogy nem. Egyértelmű politikai szándék, politikai célok vezérlik a mostani módosítást. Én nem mondom azt, mint egykét képviselőtársam tette, hogy politikai szándékú, minősítő jelzővel ellátva, törvénymódosítás van most itt el őttünk, de azt sem tartom kizártnak, hogy mire mondandóm végére érek, lesznek rajtam kívül még mások is, akik erre a következtetésre jutnak. Először bevezetőként, még általában a szövetkezeti törvényről. Való igaz, hogy a társadalmunk megszokta, hogy a szö vetkezetekről beszélni nem csak gazdasági kérdés, mert ez politikai kérdés volt hosszú évtizedeken keresztül, politikai feladatoknak az ellátására kaptak a szövetkezetek vagy direkt, vagy indirekt módon megbízatást. Amikor az előző parlament új szövetkezet i törvényt alkotott, akkor ezt félretéve gazdasági törvényt, a gazdasági élet egyik szereplőjéről szóló törvényt kívánt alkotni. Ahhoz azonban, hogy itt az expozéban is jelzett, és néhány fölszólaló által már idézett úgynevezett szövetkezeti rochdalei elv ek ne sérüljenek, az előző parlament úgy gondolta, és helyesen úgy látta, ahhoz, hogy a jelenlegi társadalmigazdasági viszonyok és az új, elfogadásra kerülő szövetkezeti törvény összhangja megvalósuljon, szükségeltetik egy úgynevezett zsilipelő törvény, a z átmeneti törvénynek a megalkotása. Azt hiszem, hogyha néhány év múlva, majd ha a társadalmi indulatok kissé alábbhagynak, helyesnek fogják ítélni ezt az elképzelést, egyetlenegy megjegyzéssel, vagy kritikával, hogy az átmeneti törvénynek az életben tartá sát hosszabb időre kellett volna tervezni, mint egy évre. Mi ugyanis azt hittük, hogy ez az egy év elegendő lesz ahhoz, hogy a szövetkezetek olyan formában alakuljanak át, mint ahogy azt a törvény megkívánja. Sajnos, nem ez történt, mert nem volt rá felkés zülve a társadalom, nem volt fogadókész az akkori jogszabállyal szemben. Hadd utaljak csak arra, hogy az előző parlamentben, amikor elfogadásra került a szövetkezeti törvény és a szövetkezeti
