Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TÓTH TIHAMÉR (MDF):
2023 átmeneti törvény, egy akkori ellenzéki képviselőtől a folyosón a zt a megjegyzést hallhattam, hogy olyan nagyon nagy probléma nincsen, mert maradt azért benn épp elég olyan luk, úgyhogy azt mi ki tudjuk használni. Hát így is történt, és ezért kellett az elmúlt időszakban a szövetkezeti törvénnyel többször is foglalkozni a parlamentnek. Ezek után nézzük a jelen négyszakaszos törvénymódosítást. Azt hiszem, hogy az egész módosítással kapcsolatban az a legtalálóbb jelző, és itt ha most egy, büntetőjogból kölcsönvett és némileg átalakított terminus technicust használnék, akko r azt mondanám, hogy különös következetlenséggel és erős felindulásból elkövetett törvénymódosítással állunk szemben. Mire alapozom ezt a megjegyzést? Az első része az, hogy újra vissza kívánja hozni ez a módosítás a szövetkezeti demokráciától nagyonnagyo n messze álló olyan intézkedést, amelyik mentesíti a szövetkezet vezetését attól, hogy a közgyűléseket megfelelően előkészítse és biztosítsa azon a szövetkezeti tagság többségének a megjelenését. Akik dolgoztak szövetkezetben, vagy ahogy az előttem szóló k épviselőtársam mondta, láttak már közelről szövetkezetet, azok emlékeznek rá, hogy a hetvenes években először a lakásszövetkezeteknél alakult ki ez az intézmény, és miután a szövetkezeti mozgalomnak, mert ugye, akkor így hívták, nagyon komoly érdekképvisel ete volt, ez lassan kezdett burjánozni, és a takarékszövetkezetek, az áfészek után majd megjelent a mezőgazdasági szövetkezetben is. Röviden azt jelenti, hogy bármilyen létszámmegjelenésre tekintet nélkül egy fél órával később, anélkül, hogy a megjelentek a helyüket elhagynák, meg lehet tartani bármilyen közgyűlést. Kérem, hogyha valaki erről meg akar engem, vagy a hasonlóan gondolkodókat győzni, hogy ez a szövetkezeti demokrácia alapelveivel egyeztethető, a sokat hivatkozott rochdalei elveknek megfelelő, én ugyan vállalom a vitát, de a... (Közbeszólás a bal oldalon.), ha megengedi képviselőtársam, folytatnám, tehát vállalom azt, hogy ezzel kapcsolatban az érveinket ütköztessük, de nem tartom valószínűnek, hogy ezzel az eredménnyel többen egyetértenének. Te hát az a körülmény, hogy ma megszorításként ez a tervezet annyit tartalmaz, hogyha az alapszabály megengedi, kérem, én teljesen biztos vagyok benne, hogy a törvénymódosítás hatályba lépését követően nem lesz egyetlenegy olyan szövetkezeti alapszabály sem, amelyik ne tartalmazná ezt a kitételt. Tehát nem jelent féket. Tudnék kezelni egy ehhez hasonló módosítást akkor, hogyha legalább valami limitet beépítene. Azt mondaná, hogy egyébként a szövetkezet közgyűlésének a határozatképességéhez szükséges a tagok tö bb mint felének a jelenléte, de ha ez nem következik be, ugyanaznap meg lehet tartani egy második közgyűlést, mondjuk, amelyiken egyharmados jelenlétet kívánnak meg, vagy esetleg figyelembe véve azt, hogy ma már a szövetkezetek gazdasági társaságként működ nek, esetleg a vagyon képviseletének valamilyen arányát írnák elő. (10.20) De azt, hogy minden limit nélkül, kéthárom ember megjelenése esetén is határozatképes legyen a közgyűlés, enyhén szólva furcsának tartom. Még egy témával szeretnék foglalkozni, hel yet és időt adva azoknak a képviselőtársaimnak, akik a törvényjavaslat egyéb részeit fogják górcső alá venni - ez pedig az ominózus 4. §. Több mint egy hónappal ezelőtt egy interpellációt, kérdést fogalmaztam meg az igazságügyminiszter úrhoz, aggódva amia tt, hogy a jogalkotási törvény és a kormány ügyrendje nincs összhangban: az Igazságügyi Minisztérium helyett a Miniszterelnöki Hivatal titkársága felel a jogszabály előkészítéséért. Úgy látszik, ez a jogszabály már az új módi szerint lett előkészítve, mert nagyon remélem, hogy ha az igazságügyi minisztériumi műhelyből jön ki, akkor nem így néz ki. Mik a kifogásaim? Az, hogy a hatályban lévő XI. fejezetet egyrészt teljes egészében hatályon kívül akarja helyezni a módosítás, az egy dolog, de a jogszabályalkot ás eddigi történetében példátlan módon - úgy, hogy a XI. fejezet számozása is eltűnik, és a XII. fejezetből lesz a XI. fejezet! Kérem, azt tudom mondani megint, ha erre valaki elfogadható indokot vagy érvet tud mondani, akkor lehet szakmai vitát folytatni, de én pillanatnyilag ilyet nem tudok elképzelni. És különösen teszi ezt a módosítás akkor, amikor úgy rendelkezik, hogy a jelenleg megkezdett átalakulási folyamatokat a
