Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
2019 hat óság követ el - és ilyen a gyakorlatban elég bőven akad - illetékre kötelezett viszonválaszt követel az adóalanytól. Kényszerű és önhibáján kívüli kiadásokat eredményez. Tekintettel az illeték nem kicsi összegére, különösen a nagy számban lévő kisjövedelmű eket és nyugdíjasokat fogja ez a törvény sújtani elfogadása esetén. Az érintettek köréből sok ember az ellentmondások, problémák igazságos illetékmegoldásába vetett reményét is elveszíti. Az illeték alkalmazását az adóügyintézésre nem tartjuk szükségesnek és kötelezőnek. Helyesnek tartjuk a törvény azon rendelkezését, ahol saját jogon kárpótlással szerzett földet elad, cserél, s ezt egy éven belül pótlékmentesen teheti meg. Ez helyes rendelkezés, azonban technikai és gyakorlati gondja ennek az: az érintette k köréből sokan már több mint egy évvel előbb szereztek földet, és a jelenlegi rendelkezés csupán egyéves időtartamot ad arra vonatkozóan, hogy a pótlékmentesség jogával éljen egy esetleges birtokegyesítés során. Úgy hiszem, ezt az egy év határidőt törölni kellene, és a szövegben csak a kárpótlással saját jogon szerzett föld pótlékmentességét kellene meghagyni. Az adómentesség kiterjesztése helyes, szükséges, különösen a természetbeni hozzájárulásokra vonatkozóan. A mezőgazdasági kistermelésből származó jö vedelemnek egymillió forintot meg nem haladó bevételéből származó értékhatárt viszont alacsonynak tartjuk, tudniillik annak idején a törvényben megállapított egymillió forintos érték ma már a termékek árát is tekintve, a költségek növekedését tekintve is t úl alacsonynak tűnik. A törvényjavaslat utólagos jogharmonizációs pótlást lát el a jövedéki törvény termékimportadó és a Társadalombiztosítási Alapokról szóló törvények alapján. Követő jogharmonizációra törekszik a társasági adóról és az illetékekről szóló törvények módosulása miatt. E törvényjavaslat új jogintézményeket vezet be: a jelzálogjog és egyes adók módjára behajtandó köztartozásoknak állami adóhatóság körébe utalt jogintézményeit. Ezzel kapcsolatosan észrevételünk: a jelzálogjog intézménye, mely a törvényjavaslat 17. §a alapján lépne hatályba, visszautal a 89. § (2) bekezdésére. (10.00) Lényegét tekintve 100 ezer forint alatti adótartozás vonatkozásában a jelzálogjog intézménye lépne be, alsó limithatár és türelmi idő részletes szabályozása nélkül . A jelzálogjog intézményének bevezetése több figyelmet érdemel, mivel a vállalkozók hitelfelvételét és bonitását jelentős mértékben érinti, és ennek kihatásai később a gazdasági életben bizonyos ellentmondásokat szülnek. Az adózók adószámlaegyenlegéről s zóló értesítés elhagyását tervezi a törvényjavaslat. Ennek költségkímélő megoldására való hivatkozása az adóhatóság részéről elfogadható, ugyanakkor az adózó biztonsága oldaláról vitatható. Az adó egyenlegéről szóló értesítés adminisztrációs és egyéb okból való elmaradása az adózóban azt a közérzetet keltheti, hogy adóegyenlege nincs. Célszerű ennek a jogintézményét, mint értesítési rendszert fenntartani, és kiértesítési határidejét az adóhivatalok leterheléséhez igazítani. A törvényjavaslat több éve felhal mozódó adóigazgatási problémák rendezését kívánja megoldani és szabályozni. Ezek közül több olyan javaslat van, amely az éves adóigazgatási karbantartások keretében is megoldható lett volna. Az adózási formanyomtatványok kérdéskörére szeretnék még rávilágí tani. A törvényjavaslat a formanyomtatványok kérdésével egyáltalán nem foglalkozik, pedig az adózás technikai kivitelezésének ez az egyik legnagyobb problémája. Az első probléma, hogy túlzottan sok, egyedi esetekre vonatkozó formanyomtatvány nincs közvetle nül törvényciklushoz kötve, és mindig problémát jelent, hogy az adózó alanynak, alanyi minőségétől függően, mely formanyomtatványokat kell kitöltenie. A kérdésben a különböző adóhivatalok is esetenként eltérően foglalnak állást; ebből adódóan állnak hosszú sorban az adóhatóság előtt az adózók.
