Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
2018 törvényjavaslat ad. A nem pontos szabályozás, vagy a hibák között jómagam is egy dolgot jeleztem volna itt - ha már Bogár László nem utalt volna erre , ez a fizetendő adó kilencven százalékos pontossággal való meghatározása, aminek hiányát egy húsz százalékos mulasztási bírság terheli. El kell gondolkodni azon, hogy év vége felé valóban vannake az adóbevallók olyan állapotban, hogy ilyen pontossággal meg tudják becsülni az adótételüket. Befejezésül, tisztelt Ház, hadd idézzek egy amerikai mondást, miszerint az életben két biztos dolog van: a halál és az adó. Ha már mindkettő elkerülhetetlen a számunkra, akkor legalább ez utóbbit tegyük elviselhetővé az adófizetők számára. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megköszönöm Varga Mihály fideszes képviselő felszólalását. Megadom a szót dr. Bernáth Varga Balázsnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének. DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP) : Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napirendhez kapcsolódóan az adózás rendjéről szóló törvényjavaslathoz néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni. Összességében helyesnek tartjuk a törvényi módosításokat, hisz maguk előtt görgették mindazokat a gondokat, szabályozandó kérdéseket, amelyeket korábban már módosításokkal kellett volna kiküszöbölni. Vannak azonban a módosításnak olyan rendelkezései, amelyek megítélésünk szerint általában az adózó polgárok hátrányára kerülnének be a törvény szabályozási körébe, ennek elfogad ása esetén. Ezekre a bizonyos ellentmondásokra kívánok esetenként rávilágítani. Maga az adózás rendjéről szóló törvény, a törvényjavaslat is az adózás technikai szabályrendszerét hivatott megállapítani. Célja: az adójogszabályok legyenek összhangban a foly amatos, változó gazdasági és jogi környezettel, a szerzett tapasztalatokra alapozva a fölösleges adminisztrációt mérsékelje, vagy lehetőség szerint szüntesse meg. A kormány törvényjavaslatai a következő adópolitikai célok, szándékok köré csoportosíthatók: A vállalkozásoknak kedvezőbb feltételek közötti működést akar biztosítani, hogy kapjanak ösztönzést a működőtőkebefektetésekre és beruházásokra. A külső és belső egyensúly javítása érdekében az ország teljesítőképességéhez jobban igazodjék a belső felhasz nálás oly módon, hogy elsősorban a fogyasztás visszafogása révén az eddiginél több forrás szolgálja a gazdaság modernizálását. Az adóztatás vegye figyelembe az adózók teherbíró képességét, segítse elő közérzetük, tűrőképességük javítását. Bár a törvényjava slat céljaiban az adótartozások csökkentését és az egyszerűsítést igyekszik megvalósítani, ebben a kérdéskörben azonban esetenként kevésbé eredményesen tudhat magáénak dolgokat. A törvényjavaslat az általa rögzített eljárás rendjében is helyenként bonyolul t és kevésbé áttekinthető. Az átfogó, egyszerű szabályozás helyett az egyedi specifikumok részletezésével foglalkozik, és helyenként ezért is aprólékos. Célszerűnek tartanánk, ha - összhangban a magánszemélyek jövedelemadózásáról s a vállalkozási jövedelem adóról szóló törvényeknek a kisgazdapárt által javasolt átdolgozásával együtt - helyenként rövidebb, és így áttekinthetőbb törvény bevezetését tenné lehetővé. Az adózás rendjéről szóló törvény egyes specifikumait tekintve most néhány dologra szeretném ráir ányítani a figyelmet. Az adózás keretében alkalmazott okirati illetékek köréből kiemelném: megszűnik az a lehetőség, mely szerint a kérelem elbírálásáig - indokoltságától függetlenül - a magánszemélyek tartozása pótlékmentes legyen. Tehát lényegében pótlék olt lesz a jövőben. Az okirati illetéket az adózás körében felmerülő okiratra - például fellebbezések esetében - is érvényesíteni kívánja e törvényjavaslat olyan formában, hogy az illetéket az önadózás keretében kell leróni. Úgy ítéljük meg, hogy az ilyen tartalmú bekezdés szükségtelen, és célszerűtlennek is tartjuk. Az adó beszedése az állam érdeke, nem pedig olyan lakossági óhaj, amelynek meghallgatásáért az adófizető még külön költségek fizetésére is kérhető lenne. Minden téves megállapítás, melyet a
