Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BOGÁR LÁSZLÓ (MDF):
2013 Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az adótörvények, mint a költségvetés bevételi oldalának legfontosabb elemét képező komplexum, természetesen talán a legnagyobb érdeklődést és - a tegnap délelőtti fejlemények is erről tanúskodnak - a leg élesebb vitákat váltják ki a költségvetési komplexum tárgyalása során. Azt gondolom éppen ezért, hogy némileg szerencsésebb helyzetben vannak azok a képviselőtársaim, akik a különböző adótörvényekhez szóltak hozzá, hiszen nyilván az adótörvények esetében m inden módosítás valamilyen eddig létező helyzetet, valamilyen eddig létező elosztási komplexumot bont meg, és ennek következtében természetesen a különböző társadalmi csoportok és azok képviselői eltérő érdekkötöttséggel viszonyulnak hozzá. Így tehát az ad ótörvények vitájában tág tere van a látványos hozzászólásoknak - mint mondtam, a tegnap délelőtt is erről tanúskodott , valamint az időnként akár személyeskedésig menő élességű vitáknak is. Ez, úgy gondolom, kikerülhetetlen, mondhatni teljesen természetes . De azt hiszem, az is természetes, hogy az adózás, az adótörvényeket bevezető, azokat mintegy technikai keretbe foglaló, az adózás rendjéről szóló törvény, illetve az a törvénymódosítás, amely ezt a 1990ben született törvényt most átalakítja, kevesebb in dulatot, érzelmet vált ki, és természetesen kevesebb teret is hagy látványos hozzászólásoknak, hiszen valóban olyan, elsősorban technikai jellegű összefüggések szabályozására kerül sor egy ilyen típusú törvényben, amellyel kapcsolatban - azt hiszem, fogalm azhatnék így is - szerencsére sokkal könnyebben teremthető politikai konszenzus, mint a konkrét adótörvények esetében. Azt sem árt talán nyugtázni, hogy itt végül is, akárcsak az összes többi adótörvénynél, 1990 végén megszületett törvények módosításáról v an szó. Úgy gondolom, hogy ez megint csak egy pozitív üzenet, azt jelzi, hogy az akkori parlamentnek sikerült időtálló szabályozást kidolgozni ezekre a törvényekre, és azóta is tulajdonképpen e törvények módosítása zajlik, mint ahogy most is konkrétan az a dózás rendjéről szóló törvény esetében az 1990es évi XCI. törvény módosítási javaslatait látjuk most magunk előtt. Azt hiszem, ezen bevezető után talán nem meglepő, ha azzal kezdem tartalmi mondandómat, hogy az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat alapv ető céljaival és magával a törvényjavaslatmódosítással alapvetően egyetértünk. Úgy gondoljuk, hogy ez a törvénymódosítás valóban összességében jól szolgálja azokat az alapvető célokat, amelyeket talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy először is tegye bizto nságosabbá az adóbeszedés folyamatát, egyszerűsítse az adókötelezettségek teljesítését, és ami részben ebből következik, csökkentse az ehhez kapcsolódó általános adminisztratív terheket. Hangsúlyozom tehát, a törvényjavaslat általánosságban és átfogóan meg felel ezeknek a kívánalmaknak, de ez azért nem jelenti azt, hogy néhány ponton nincsenek benne olyan mozzanatok, amelyek nem egyértelműen rendezik a fennálló összefüggéseket, csak részben tesznek eleget az előbb említett és egyébként a részletes indoklásba n is megfogalmazódó céloknak, így én most a továbbiakban elsősorban ezek közül szeretnék néhányat, egészen pontosan hármat megemlíteni. Ezek közül az első egy olyan konkrétum, amelyet persze majd a részletes vitában fogunk újra előhozni, ezzel kapcsolatban célunk is egy módosító javaslat megfogalmazása, itt most röviden csak azért említeném, mert azt hiszem, hogy egy jellegzetes példája az előbb említett, mégiscsak kifogás tárgyává tehető mozzanatoknak. (9.30) Itt a törvénymódosítás 12. §áról - most csak a tartalmát mondom, majd a részletes vitában lesz alkalom erre visszatérni , lényegében a fizetendő adóelőlegről van szó. Gyakorlatilag december első dekádjában már 90 százalékos pontossággal kellene ismernie az adózónak a várható teljesítést és az éves vá rható teljesítés után majd valamikor májusban befizetendő adót ahhoz, hogy elkerülje a 20 százalékos bírságot. Nos, nézetünk szerint ekkor még legfeljebb az első három negyedév tényleges folyamatai ismertek, ezért a 90 százalékos pontosság megkövetelése az t hiszem kicsit túlzó. Itt tehát olyan
