Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 8 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
1759 idejéhez kötjük a választásokat. Teljesen természetes, hogy egy demokráciában az állam zárszámadását, a kormányzat zárszámadását a mindenkor hatalmon lévő kormány nyújtja be a mindenkor megválasztott parlament elé. Három dologról szeretnék röviden szólni. Az egyik alapvetően az a vita, hogy most tulajdonképpen miről tárgyalunk. A törvényjavaslat címe világos, a '94. évi állami költségvetés zárszámadásáról beszélünk. A hozzászólások egy jelentős része teljesen... (Zaj, közbeszólások: A '93as!) ... a '93asról. A vita azt hiszem, alapvetően azért érdekes, mert it t mindenki túlnyúlik a témán, belemegyünk az államháztartási kérdések és az egész gazdaságpolitika fejtegetésébe. Azt hiszem, a következő évekre nézve tanulságul szolgálhat, hogy egy ilyen jellegű zárszámadáskor valóban az egész állami gazdálkodás - beleér tve az alrendszerekét is - zárszámadásának kellene megtörténnie, önmagában az állami költségvetés nehezen értékelhető úgy, hogy ebből az ország egészére rálássunk. Maga az állami költségvetés ügye természetesen tárgyalható, de akkor csak az egész államházt artás egy részét tudjuk fogni. Ez is most az egyik vitatéma, hogy azok a részek nincsenek itt, amelyek ennek a keretét meghaladják, de visszahatóan mégiscsak van befolyásuk az állami költségvetésre. A gazdaságpolitikai vitát azt hiszem, nem most és nem itt kellene folytatnunk. Az állami költségvetés ugyan leképezi a gazdaságpolitikai folyamatokat s a zárszámadás szembesíti a tényeket azokkal a feltételezett, a prognóziskészítés fázisában rendelkezésre álló, levezethető adatokkal, amelyek a költségvetés kész ítése során a parlament rendelkezésére álltak; ebből a szempontból tanulságos, de azt hiszem, most azt a vitát, hogy mi a nagyobb prioritás: növekedés és egyensúly együtt vagy külön vagy csak az egyensúly, ezt nagyon nehéz itt folytatni. Ez egy oldalról po litikai, de a másik oldalról azt hiszem, igen kemény szakmai vita, amelyben még a tudományos társaság sem tudna egymással egyértelműen dűlőre jutni. Hiszen a helyzet elemzésében - ez volt és maradt a mi alapvető állásfoglalásunk - az egyensúlybomlás okait vizsgálva, egyértelműnek tartjuk, hogy a gazdaság leépülése az egyensúlyromlás oka. Ebből következik, hogy a gazdasági növekedésnek kell helyreállítania az egyensúlyt és nem elsősorban más utakon keresni, amelyek nem vezettek és valószínűleg nem vezetnek a jövőben sem eredményre. Azt is hozzá kell tenni - sok helyütt elmondtuk már, csak éppenséggel a sok elhangzott hozzászólás miatt kénytelenek vagyunk újra megjegyezni , hogy nem tartjuk valószínűnek, hogyha egy olyan nyitott gazdaságú ország, mint Magyaro rszág, növekedési pályára lép, folyó fizetési mérlegének egy aktív időszakában tudja ezt megcsinálni, hiszen nyilvánvaló, hogy a beruházási javak, gépek, berendezések, az új technológia behozatala az exportképes áruk exportvolumenének növekedését meg kell hogy előzze. Itt van az az egyszeri és talán vissza nem térő esély, hogy ilyen esetekben a működőtőke behozatalát; mind a "zöldmezős" beruházásokat, mind pedig a privatizációból azt, ami képes átmenetileg ezt a fajta növekedési szakaszt megfinanszírozni, a kettőt együtt kell vizsgálni, nemcsak önmagában a fizetési mérleget. Attól függetlenül, hogy érdemes tehát elemezni ezeket a gazdasági folyamatokat, úgy hiszem, magával a költségvetéssel kapcsolatban azokat a történéseket érdemes elemezni, amelyek magukbó l a költségvetési adatokból kihámozhatók és levonni olyan következtetéseket, amelyeket majd most a '95. évi költségvetés tárgyalásánál hasznosíthatunk. Nagy örömömre szolgált, hogy Császár Terézia egy részét már elmondta azoknak, amelyek itt ennek kapcsán - mint tanulságok - előrevetítve felvetődtek. Mélyen egyetértek néhány megjegyzésével és úgy hiszem, egy zárszámadásnak az az igazi eredménye, ha olyan következtetéseket tudunk levonni, amelyek még egyszer ugyanazt a hibát nem okozhatják. Mindenesetre azért tanulságosnak tartom, és vissza kell utalnom végső soron arra, hogy itt sokan említettek mindenféle indokolatlan költséghalmozást, kiadást és túlköltekezést, sőt nehezen tudom
