Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 8 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
1738 eladósodottságot mutat, különösen ami a Magyarországgal azonos fejlettségű gazdaságokat illeti. Súlyosbítja a helyzetet, hogy növekedése kedvezőtlen makrogazdasági következményekkel járt. (10.10) A növekvő adósságszolgálati kiadás ok, a magas infláció és a reálkamatlábak, illetve a gazdaság reálnövekedési üteme közötti tartós eltérés miatt egyre nagyobb mértékű és az elsődleges egyenlegben érvényesülő költségvetési restrikcióval lehet csak megállítani az államadósság és a költségvet ési adósságszolgálat kiadásainak bővülését. Az államadósság emelkedése változatlan kamatszínvonal mellett is növeli az adósságszolgálatot, ami fokozottan igaz emelkedő kamatlábak esetén. Az államadósság gyors felhalmozódása olyan állandó elkötelezettséget jelent a kormányzat számára, melynek mértéke az adósságszolgálat növekedésével jelentősen bővül. Az államadósság emelkedése miatt a mai adatok szerint az elkövetkező évben a költségvetési kiadások közel harmadát éri el az adósságszolgálat nagysága, ami mér sékli a költségvetés által felhasználható szabad források körét és a költségvetés lehetséges pozitív makrogazdasági hatásait. A megnövekedett adósságszolgálati kiadásokat valamilyen formában finanszírozni kell, ami túlzottan beszűkíti a monetáris politika mozgásterét. E nehéz helyzet enyhítése csak középtávon képzelhető el. A magas adósságszolgálatot átmenetileg jelentős privatizációs bevételek igénybevételével lehet elviselhető mértékűvé tenni, majd a tartós javulást egyrészt a kiadási oldalnak az államház tartási reform végrehajtásával történő felülvizsgálatától, másrészt az infláció és a kamatszint csökkenésétől lehet remélni. Tisztelt Ház! Befejezésül külön szeretnék köszönetet mondani az Állami Számvevőszéknek a részletes elemzésért, a beszámolóban rejlő hiányosságok, ellentmondások feltárásáért. Bízom benne, hogy a felmerült hibák kijavításához a vita során megfelelő módosító javaslatok születnek, és sikerül úgy lezárnunk a '93as költségvetési évet, hogy az a lehetőségekhez képest maradéktalanul megfele ljen az államháztartási törvény előírásainak. Az Állami Számvevőszék jelentéséből szeretném kiemelni azokat a megállapításokat, amelyeket különösen fontosnak tartok a következő évek gazdálkodásának meghatározásához. Nem elsődlegesen az értékelést szeretném ismertetni, hiszen ez az Állami Számvevőszék tiszte, de fontosnak tartom annak jelzését, hogy a folyamatok megítélésében szinte teljes az összhang. A megjegyzések látszólag formaiak, azonban kemény tartalmi problémákat fejeznek ki. Az államháztartási törv ény '92ben lefektette az államháztartás gazdálkodásának legfontosabb sarokköveit. Ez alapja lehetett volna a számonkérhető gazdálkodási és elszámolási rend kialakításának. A gyakorlatban azonban a törvény előírásai még nem érvényesülnek teljes körűen, nem történt meg a törvény szellemének megfelelő szabályozás sem. A törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletek formailag teljesítik a törvényi kötelezettséget, de tartalmuk alapján lazították az előírásokat és lényegében a korábbi gyakorlat folytatására jogosítanak. A költségvetés végrehajtása során még mindig túlzott a végrehajtók szabadsága, amellyel az Országgyűlés döntéseit elszámolási kötelezettség nélkül a gyakorlatban módosíthatják. Ezért a felelősség megállapításának lehetősége eleve korlátozott. A kormányzat közvetlen bevételeit és kiadásait jelentő költségvetési címek kezelése, nyilvántartása nem kellően szabályozott, azokat a különböző intézmények széttagoltan kezelik. A feladatok, az információáramlás, az eljárási rend nincs összehangolva, emia tt többletmunka, többletköltség és a döntési szinteken információhiány keletkezik; a várható bevételek nyilvántartásba vétele hiányos, ezért beszedésére sincs garancia. A központi költségvetési szervek az elmúlt időszakban meglehetősen nagy önállóssággal g azdálkodtak. Önállóságuk pénzeszközeik felhasználására, feladataik vállalására és nemcsak elvégzésére terjed ki. Ma már szinte lehetetlen megállapítani, hogy mely feladatok elvégzésére kötelezettek, és melyek azok, amelyeket önként vállaltak el.
