Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 8 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
1730 újrafogalmazásának és az ezen alapuló államháztartási reformnak az elmaradása, ideértve az állami pénzgazdálkodás rendszerének elmaradt racionalizálását is, az államháztartás központi költségvetésen kívüli alrendszereinek növekvő finanszírozási szükségletei, a költségvetés kereteit szétfeszítő egyedi kormányzati döntések. A felsorolt tényezők - '9192ben elsősorban a piacgazdaságra történő átállással bekövetkező jövedelem- és vagyonvesztés, valamint az ezzel együtt járó kedvezőtl en makrogazdasági folyamatok - voltak a meghatározóak a költségvetési egyenleg alakulása szempontjából. Ennek eredményeképpen a bevételi oldal egyes, korábban meghatározó elemei kiestek a költségvetésből, miközben a makrogazdasági folyamatok, elsősorban a magas infláció, a munkanélküliség gyors növekedése a kiadások nominális nagyságát gyorsan növelték. A kedvezőtlen folyó egyenleg mellett az átalakulás negatívan befolyásolta a költségvetés vagyoni helyzetét is az állami vagyon elértéktelenedésével. '93ban a legfontosabb változás a '9192es költségvetésekkel szemben az volt, hogy az egyenleget meghatározó ciklikus elemek kedvezőbben alakultak, mint korábban. Ez elsősorban a termelés és a jövedelmek korábbiakkal szembeni relatíve kedvezőbb alakulására vezet hető vissza. Így az ipari termelés bővülése, az elköltött jövedelmek megtermeltnél nagyobb növekedése a korábbi évekhez képest csökkentette a makrogazdasági folyamatok költségvetési egyensúlyra gyakorolt negatív hatásait. Az elmúlt esztendőben már nem foly tatódott az egyes bevételeknek, például gazdálkodó szervezetek befizetéseinek korábban megfigyelt csökkenése. A költségvetés szempontjából meghatározó és a ciklus alakulására rendkívül érzékeny befizetések, forgalmi és fogyasztási adók is kedvezően alakult ak, egyes kiadások - például a munkanélküliek ellátása - pedig erőteljesen csökkentek. A makrogazdasági folyamatok '93ban több szempontból is javították a költségvetési egyensúlyt, így a külkereskedelmi folyamatoknak az egyensúly szempontjából kedvezőtlen változása a költségvetésre kedvezően hatott. A növekvő importkereslet ugyanis fokozta az importadókból és a vámokból származó bevételeket, miközben az export csökkenése és a belföldi értékesítés emelkedése bővítette az általános forgalmi adóbefizetéseket . Hasonló módon kedvezően hatott a költségvetési egyensúlyra az a makrogazdasági egyensúly alakulása szempontjából amúgy igen kedvezőtlen folyamat, amely a jövedelmek és ezen keresztül a fogyasztás viszonylag gyors növekedésében jelentkezett. A jövedelmek, a bérek és az egyéb társadalmi juttatások tervezettet meghaladó emelkedésük miatt reálértékben is emelkedtek. Ugyanakkor a megtakarítások elégtelen ösztönzése okán is erősödött a lakosság fogyasztási hajlandósága, ami bővítette a fogyasztást adóztató bevé teleket. Az elsődleges egyenleghez sorolt kiadások körében mérséklődtek a munkanélküliség finanszírozásának költségei, hiszen visszaesett a regisztrált munkanélküliek és a munkanélküli ellátásban részesülők száma is. Hasonlóan kedvező volt a költségveté si kiadások alakulása szempontjából a kamatlábak nominális és reálszintjének esése, ami jelentősen csökkentette a költségvetés adósságszolgálatának és kamatkiadásainak növekedését. Az említett kedvező makrogazdasági folyamatok mellett a költségvetési egyen súlyt tavaly több tényező továbbra is kedvezőtlenül befolyásolta. Itt elsősorban a változatlanul magas és ütemének csökkenésében megtorpanó inflációt kell említeni. Az inflációhoz szorosan kapcsolódva kedvezőtlen volt az árfolyam alakulásának közvetlen és közvetett hatása is. Ennek hatása elsősorban az államadósság növekedésében és a leértékelések inflációt gerjesztő következményeiben nyilvánult meg. A negatívumok közvetve a leértékelési várakozásokon, a spekuláció felerősödésének kamatlábnövelésre gyakorol t hatásában jutottak kifejezésre, ami egyes időszakokban fokozta a deficit finanszírozásának költségeit.
