Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 8 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
1731 (9.40) A költségvetés számára - a lakossági fogyasztás és az ebből származó adóbevételek növekedése ellenére is - kedvezőtlen volt a bérek és jövedelme k tervezettet meghaladó bővülése, mert az jelentős többletkiadást eredményezett a költségvetési szektor transzfer és bérjellegű kifizetései tekintetében is. Erősítette ezt a hatást a költségvetési szektorban foglalkoztatottak számának emelkedése. A költség vetés alakulására jelentős befolyást gyakorolt a privatizációs politika prioritásában bekövetkezett hangsúlyeltolódás. '93ban előtérbe került a privatizációs kereslet mesterséges eszközökkel történő élénkítése a készpénzes értékesítéssel szemben. Emiatt a privatizációs bevételek elmaradtak a tervezettől, és a kiesett bevételeket nem lehetett sem az államadósság csökkentésére, sem az egyes folyó költségvetési, államháztartási kiadások finanszírozására felhasználni. A privatizációs politika új prioritásai an élkül csökkentették az állam vagyonát, hogy a vagyoncsökkenés hozzájárult volna a hiány mérsékléséhez. A privatizációs politikában bekövetkező váltással azonos jellegű elkötelezettséget és hatást jelentett a költségvetés számára a kárpótlási törvény végreh ajtása, mert egyfelől a kárpótlási jegyek mérsékelték a készpénzkifizetéseket, másfelől értékvesztésük megállítása jelentős állami vagyon felhasználását igényelte. Összességében azonban azt lehet mondani, hogy a makrogazdasági folyamatok a megelőző két évi hez képest sokkal kedvezőbben befolyásolták a költségvetés egyensúlyi szerkezeti adottságainak alakulását. Ez egyaránt érvényesült az elsődleges egyenleg, a konszolidált költségvetési egyenleg és az adósságszolgálati kiadások tekintetében. De az átalakulás sal együtt járó említett makrogazdasági hatások mellett a tavalyi költségvetési folyamatokat erőteljesen befolyásolták azok a szerkezeti változások, amelyek a bankoknál felhalmozott rossz és kétes kintlevőségek kezeléséből adódtak. Bár a lezajlott bankkons zolidáció inkább csak jövőbeli kötelezettséget jelentett, a megindult adóskonszolidációk azonban már a folyó egyenleget is érintették a vállalatok számára nyújtott engedményeken keresztül. A tavalyi költségvetési folyamatokban érvényesült viszont először m arkánsan az elmaradt államháztartási reform negatív hatása a költségvetési egyensúlyra, valamint a költségvetési újraelosztási szerkezet alakulására. A '90 szeptemberében nyilvánosságra hozott kormányprogramban is az szerepelt, hogy az államháztartás refor mját tartalmazó törvényt még '90ben a parlament elé terjeszti a kormány, és kötelezettséget vállal arra, hogy '91 első félévében koncepcionális javaslatot tesz az Országgyűlés számára az úgynevezett nagy elosztási alrendszerek átfogó reformjára. A '93. év i állami költségvetés mellékleteként a Pénzügyminisztérium bemutatott egy hároméves, tehát '95ig szóló elképzelést a központi költségvetési szervek intézmény- és feladatfelülvizsgálatának programjáról. Ebben vélték teljesítettnek a közgazdász szakma ált al számtalanszor számon kért államháztartási reformot. Ez a program korántsem az állam által vállalható és finanszírozható gazdasági és társadalompolitikai feladatok átgondolásán alapult, hanem ötletszerűen tartalmazta bizonyos oktatási, kutatási, tudomány os, szociális, kulturális intézmények megszüntetését, összevonását, illetve szervezeti átalakítását alapítványi vagy gazdasági társasági formában. A számok magukért beszélnek. Eszerint az átszervezések és intézkedések révén a '93. évi költségvetésben össze sen 1,6 milliárd forintot sikerült megtakarítani, ami a kiadások 0,13 százaléka. Azok a reformlépések, amelyek az 1993. évi intézkedések hatásaként értékelhetők, a '94es költségvetésben 7,5 milliárd forintos megtakarítást eredményeznek, ami a '94. évi kia dási előirányzat 0,5 százaléka. Nem túlzás ezen adatok ismeretében, ha az a magyar szólás jut eszünkbe, hogy ismételten vajúdtak a hegyek és egeret szültek. A miniszterelnök ugyan a parlamenti döntés után több mint egyéves késéssel felállított egy közgazdá szokból és jogászokból álló bizottságot az államháztartási reform koncepcionális kérdéseinek tisztázására, e testület azonban gyakorlatilag egyáltalán nem működött. Így ma a négy évvel ezelőttinél sokkal rosszabb gazdasági és társadalmi feltételek mellett kell az új kormánynak a reformot kidolgoznia és végigvinnie.
