Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 7 (30. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
1694 kell kerülni ezt a lopakodó törv énykezést akkor, amikor a hatályos büntetőjognak olyan rendelkezései maradnak, amelyek szembeötlően elfogadhatatlanok. (18.30) Mert tessék nekem megmondani - és én ezt kénytelen vagyok itt, erről a helyről ismételten elmondani , miként gyakorolja mondjuk a terhelt a nyomozati irat megtekintése kapcsán a védekezés jogát, ha csak a nyomozati eljárás befejezése után van joga megtekinteni az iratokat? Vagy tessék megmondani nekem: miféle védői jog érvényesül akkor, amikor a védőnek biztosítja a törvény 52. §a , hogy tessék, terjessz elő, védő, olyan indítványt, amilyet akarsz, tessék, tegyél észrevételt, olyat, amilyet akarsz, de az iratokba nem tekinthet be ő sem, csak a nyomozás befejezése után. Akkor miféle észrevételt tehet? Akkor honnan gondolja, mi történ ik a büntetőeljárásban? Elmondhatom, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy az alapvető alkotmányos jogok szenvednek itt sérelmet, ha nem nyúlunk hozzá ehhez a rendelkezéshez haladéktalanul. Nem szabad a büntetőeljárásjogi törvényt számos helyen úgy módosít ani, hogy ehhez a rendelkezéshez ne nyúlnánk hozzá. Hogy milyen következményekkel jár, elmondhatom, mert jó 2025 évvel ezelőtt fordult elő, de éppen ezen szakaszra való tekintettel, hogy ellenem mint védő ellen, mérlegelte az akkori Fővárosi Főügyészség, hogy hatóság megsértése miatt - úgy látszik, Boross Péter igen tisztelt képviselőtársam nem az első volt, aki ilyen vádat kívánt velem szemben emelni , indítsanak ellenem büntetőeljárást, mert én hat hónapon keresztül ostromoltam az ügyészséget, köztük a Legfőbb Ügyészséget, hogy engedjenek betekintenem az újpesti tanács lakásügyi osztálya ellen folyó büntetőeljárás irataiba mint védő. Nem engedtek betekinteni. Akkor fölhívott a fővárosi főügyész, hogy szakértőt rendel ki az ügyben, és az x jelű meg az y j elű okirattal kapcsolatban kérdéseket tehetek fel. Akkor én visszaírtam az ügyészségnek, hogy engem látszatjogok gyakorlására ne hívjanak fel. Hogy tegyek én föl kérdést az x meg az y jelű okirattal kapcsolatban, amikor azt sem tudom, hogy mi az? Először b iztosítsák az iratbetekintés jogát, utána föl tudok tenni kérdést. De addig csak a védencemnek tudok ártani, ha föl akarok tenni kérdést, amikor azt sem tudom, ténylegesen milyen tényállás alapján gyanúsítják őt. Én úgy gondolom, ez a rendelkezés a sztálin izmus idejéből itt maradt rendelkezés. Elnézést kérek, azt mondja a büntetőeljárásjog 52. § (4) bekezdése: a védő az eljárás minden szakaszában indítványokat és észrevételeket tehet. Ugyanakkor a 3. § azt mondja, hogy a védő iratmegtekintési jogára a 44. § (4) bekezdése az irányadó. A 44. § (4) bekezdése pedig kimondja, hogy a nyomozás iratait csak a nyomozás befejezését követően lehet megtekinteni. Ezzel bezárult az egész kör. Nem kérünk többet, igen tisztelt Ház, mint azt, hogy ha hozzányúlunk egy olyan fontos törvényhez, mint a büntetőeljárásjogi törvény, amely adott esetben - már ne vegyék tőlem rossz néven, de - bármelyik pillanatban bármelyikünket is érinthet, hogy még közelebb hozzam a Házhoz a büntetőeljárásjog rendelkezéseit; nem lehet ilyen szt álinista, rákosista rendelkezéseket bent hagyni. Ha már módosítjuk ezt a törvényt, akkor nyilvánvalóan a teljesség igényével kellene hozzányúlnunk. Mert ha mindig csak azt mondjuk, hogy majd a következő év tavaszában leszünk jogállam, addig az épp most elő terjesztett törvényhez a teljesség igényével nem nyúlunk hozzá, akkor a teljesség igényével itt soha nem lesz jogállam, hanem mindig csak egy kis részjogállamocska lesz: ebben lesz jogállamocska vagy abban lesz jogállamocska. Vagy mondhatjuk büszkén, hogy most már a 72 óra őrizet tekintetében jogállamocska vagyunk, de a büntetőeljárásjog egészét tekintve még maradtunk az állampárti struktúrában. Ezt a Független Kisgazdapárt nem hajlandó támogatni. Azért, hogy a parlamentet szembesítse önmagával, mi minden ilyen törvénynél, amelyhez nem a teljesség igényével nyúlnak hozzá, azt fogjuk mondani: nem. Azért küldtek minket ide a parlamentbe, hogy a teljesség igényével nyúljunk hozzá minden jogszabályhoz, amely a kezünkbe kerül.
