Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 7 (30. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
1681 maga helyére, erősítve reményünket, hogy nemcsak jogvédő szerepet játszha tunk ebben a parlamentben, hanem osztozhatunk a joggyarapítás örömében is. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Szünet előtt megadom a szót dr. Hack Péter képviselő úrnak, SZDSZ. DR. HACK PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölg yeim és Uraim! A parlamenti tárgyalás sajátos véletlene, hogy éppen ma két éve és két napja lépett hatályba az az egyezmény, az a nemzetközi szerződés, amely Magyarországot is kötelezte arra, hogy belső jogrendszerét összhangba hozza az emberi jogok és ala pvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel. Éppen két éve és két napja terheli tehát mulasztás a Magyar Köztársaságot a tekintetben, hogy jogrendszerének alapvető intézményeit - és így különösen a személyes szabadságot korlátozó jogintézménye ket - összhangba hozza ezzel az egyezménnyel. Egyetértek az előttem szóló Szabad György azon gondolatfonalával, amely arra utalt, hogy ez a két év és két nap elenyészik a mellett a négy évtized és négy év mellett - a 44 év mellett , amellyel elmaradtunk a z 1950ben megkötött római egyezményhez való csatlakozástól. De úgy érzem, hogy ez a tény, hogy két éve és két napja a strasbourgi bíróság bármikor elmarasztalhatná a Magyar Köztársaságot a tekintetben, hogy belső joga nincs összhangban az európai egyezmén nyel, a római egyezménnyel, ez elegendő indok amellett, hogy ezt a törvényt ma tárgyaljuk. Tehát a törvényjavaslat szükségessége mellett különösebb érveket nem lehet, nem szükséges tovább felhozni. Örülök annak is, hogy úgy tárgyaljuk ezt a törvényjavaslat ot, hogy nyilvánvalóvá vált a bizottsági vitákban is, és nyilvánvalóvá vált a vita eddigi menetében is, hogy a magyar parlament pártjai között nincs vita a tekintetben, hogy szükségese az egyezmény rendelkezéseinek betartása, és nincs vita a tekintetben, hogy a magyar jövő az Európába való reintegrálódás - ahogy Szabad György fogalmazott - az egyetlen járható út valamennyiünk számára, és ebben közös az akarat a Ház mindkét oldalán. Azt hiszem, hogy a büntetőeljárási törvény kapcsán röviden csak arról a vit áról kell szólnom - és a hozzászólásom erre koncentrál , hogy az egyezményhez való csatlakozásból eredő, szükséges lépések - így különösen a 72 órás őrizet bevezetése és a terhelt védekezési jogainak garantálása - lezárjáke a büntetőeljárás reformjára te tt erőfeszítéseket. Szeretném rögzíteni, hogy az SZDSZ véleménye is az, hogy önmagában ezekkel a lépésekkel nem fejeződhet be a büntetőeljárás reformja, az a reform, amelynek igazán jelentős lépései már 1989ben megtörténtek, amikor 40 év tapasztalatai ala pján - az emberi jogokat nem értékelő joggyakorlat alapján , az ellenzéki kerekasztal és az MSZMP közötti tárgyalások eredményeképpen éppen 1989 őszén, tehát öt évvel ezelőtt, az 1989. évi XXV. törvényben sikerült a személyes szabadságot korlátozó kénysze rítő intézkedések tekintetében a büntetőeljárási törvényt jelentősen módosítani és tenni itt olyan lépéseket, amelyek a mi büntetőeljárási gyakorlatunkat is az emberi jogok tiszteletére szorították - a védekezési jogok kiterjesztése történt meg ezekben az időszakokban. Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy a büntetőeljárás reformjának a mostani lépésével úgy tűnik, hogy az európai emberi jogi normákkal összhangba került leglényegesebb vonalaiban a magyar büntetőeljárási törvény, és a módosítás remélhető leg a következő év elején - '95 márciusáig terjed az a határidő, amit a kormány az Igazságügyi Minisztérium számára szabott a büntetőeljárási törvény alapelveinek kidolgozására - nem feltétlenül ugyanezen a nyomon - tehát nem a '89es nagy kodifikáció és a mostani kodifikáció nyomán - kell hogy haladjon, hiszen - és ebben vitába szállok Torgyán Józseffel, aki a bizottsági kisebbségi véleményt kifejezte - a magyar büntető igazságszolgáltatás ma nem a vádlott és a terhelt - vagy a nyomozás során gyanúsított és a védő - jogainak elmaradása tekintetében marad el az európai jogoktól, hanem elsősorban abban a tekintetben, hogy kellő hatékonysággal szolgáljae a közösség, az állam büntetőigényének érvényesítését.
