Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 1 (29. szám) - A név szerinti szavazás eredmények ismertetése - Az EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - MORVAI FERENC (FKGP):
1642 Éppen ezért az idő és a pénz kímélése érdekében terjesztettem elő a módosító indítványomat, amelynek a lényege két nagyon komo ly momentumon alapszik. Az egyik az idő. Tudjuk azt, hogy hamarosan lesznek a helyhatósági választások, és egy választás, egy szavazás nagyon sok pénzbe kerül. Amennyiben a választásokkal kapcsolatos törvényt módosítanánk, akkor egyúttal, a helyhatósági vá lasztásokkal egyidejűleg el tudnánk dönteni, mit akar a magyar nép. Csupán egyetlenegy kis kártyát, egy kis kérdőívet kellene betenni az egyébként is szükséges borítékba, amellyel a szavazó állampolgár a helyhatósági választások alkalmával egyúttal dönthet ne, hogy akarjae a világkiállítást vagy nem akarja. Így már most, ebben az évben egyértelművé válna a magyar nép akarata. Ezt pedig nem lehet megkerülni! Bármilyen hatalmi pozícióval bír a jelen kormány, a százezer szavazatot nem lehet lesöpörni az asztal ról! Ennek eleget kell tenni, és minél előbb. Ez lenne az egyik javaslatom, hogy a jelenlegi helyhatósági választás alkalmával hadd döntsön a magyar nép, akarjae vagy sem az expót. Addig is föl kell szólítani a kormányt és az expóirodát, hogy nem teheti m eg, mert törvénytelenül és alkotmányellenesen jár el akkor, amikor az egyik munkát nem folytatja, a másik munkát folytatja. Igenis, neki az expóval kapcsolatos törvény és az alkotmány alapján folytatni kell az expó munkálatait mindaddig, míg a magyar nép v agy e Ház ellenkezőleg nem dönt. Ez lenne az egyik indítványom, és ennek a lényege, hogy most a helyközi választással együtt tartsuk meg a világkiállítással kapcsolatos szavazást. A másik, amennyiben ezt most megtennénk, akkor pénzt spórolnánk meg, hisz ne m kellene újból szervezni, nem kellene újból a világkiállítással kapcsolatos szavazásokkal foglalkozni, és az időt, amely óriási úr, szintén megspórolnánk ebben az esetben. Magyarország a világkiállítás megrendezésével Európában nemcsak további politikai e lőnyöket szerezne, hanem gazdasági előnyöket is. Hogy hogyan szerezne gazdasági előnyöket? Először is szeretnék pár szót szólni - mint gazdasági szakember - azokról a kimutatásokról és költségtételekről - nem akarok részletekbe belemenni, csak egykét gond olatot szeretnék szólni... ELNÖK (dr. Salamon László) : Elnézését kérem, nem akarom megzavarni, de a részletes vitában vagyunk, tehát a törvényjavaslat egyes részleteivel kapcsolatos vita folyik. Az imént egy módosító indítványát megindokolta; most a törvén yjavaslat egészéről szóló érvelését lehetőleg ettől már válasszuk külön. Természetesen nem korlátozom, nyilván, ha a törvényjavaslat egyéb részeit illetően van mondanivalója, azt előadhatja, de kérem, hogy ezt tartsa szem előtt. Most tehát a részletes vitá ban vagyunk, és a törvény részleteivel kell foglalkozni. (18.40) MORVAI FERENC (FKGP) : Köszönöm szépen, elnök úr, de úgy gondolom, nagyon fontos, amit ezek után mondani szeretnék, mert a magyar nép jelen pillanatban nincs abban a helyzetben, hogy az elképz elt szavazásnál tudja, hogy most gazdaságilag mi előnyös az országnak és mi nem előnyös. Mint gazdasági szakember arra szerettem volna rámutatni, hogy jelenleg három különböző költségvetési tételt láttunk. Láttuk az "E"variáns költségvetéseit, láttuk az e redeti expóköltségvetés számait, és láttuk a kormány által beterjesztett költségvetés számait. Mind a három ellentmond egymásnak. Éppen ezért szerettem volna indítványozni ugyanezen módosítási indítványom folytatásaképpen, hogy helyzetbe kell hozni a magya r népet. Olyan helyzetbe kell hozni, hogy világosan tudja, hogy milyen döntésének mi a vonzata - a pénzügyi vonzata! Félrevezeti a kormány a magyar népet akkor, amikor azt mondja, hogy a világkiállítás ráfizetéses. Ez nem igaz! Egyszerűen nem igaz, mert a világkiállítással kapcsolatos költségeknél a kormány olyan költségeket is beszámított, amely költségek nem odavalók. Nem odavaló a múzeum, nem odavaló a lágymányosi híd, és sorolhatnám tovább, a budapesti közműfejlesztés.
