Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 25 (27. szám) - Az EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvény-javaslat általános vitájának folytatása és lezárása - DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - ZSIGMOND ATTILA (MDF):
1476 Egy pillanat, képviselő úr. Kérdezem, hogy az elhangzott javaslata kifejezett ügyrendi indítványe. DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP) : Nem ügyrendi indítvány. Nem kifejezetten ügyrendi indítványnak szántam, hanem olyan, továbbgondolásra é rdemes javaslatnak szántam, ahogy Szabad György képviselő úr is tette a javaslatát. ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Felszólalásra következik Zsigmond Attila képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Őt Bernáth Varga Balázs fogja k övetni. ZSIGMOND ATTILA (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Drága uram, minek ide világkiállítást építeni? Hagyjunk mindent úgy, ahogy van, semmihez se nyúljunk hozzá, csak írjuk ki a határra: ez itt 40 év szocializmus. Aztán jöhet a világ, nem kerül semmibe, és nézheti." Ezt az eredeti, gazdaságos, mit mondjak: takarékos ötletet 1990 januárjában egy taxisofőr adta elő nekem. "A társadalom felkészítése katasztrofális. Az emberek túlnyomó többsége valami istencsapásnak tekinti ezt az ügyet, ahelyett, ho gy az előnyeiről hallhatott volna bármit." Ezt a mondatot viszont Békesi László pénzügyminiszter úrtól idéztem. Ő mondta ezt, amikor a világkiállítás előkészítését vizsgáló parlamenti bizottság 1990 februárjában meghallgatta őt. Magam mindig expópárti volt am. Most immár a harmadik parlamenti ciklusban szólok mellette. Néhány társammal együtt, akik ma is tagjai a tisztelt Háznak, már kétszer szavaztunk igennel, és nem titok, most is ezt fogom tenni. Tehát, mint mondtam, mindig expópárti voltam, és most abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy nem kell mást tennem, mint Békesi László akkori aktív pénzügyminisztert szó szerint idézni a már említett jegyzőkönyvből. Hitelesnek kell elfogadnom mindenekelőtt azt, amit akkor, 1990 februárjában az ország gazdasági h elyzetéről mondott. Kérem, hallgassák az idézeteket. "... gazdasági válsággal küzdő ország" - minősítette hazánkat egy hónappal a rendszerváltás előtt. Másutt azt mondta: "... azok a belső feszültségek, amelyek a négy évtizedes stagnálás, visszaesés, ilyenolyan elhibázott program, vagy politika alapján kialakultak." Azután: "Az egész államháztartás elképesztő ingatag lábakon áll." És talán a legérdekesebb: "Mindenki szeretné viszonylag rövid idő alatt visszanyomni a jelenlegi 20 százalék fölötti inflációt. " Nem ismerős, hölgyeim, uraim, ez az örökifjú diagnózis ma? Ám mindezek ellenére akkor Békesi úr tovább érvelt a világkiállítás mellett. Ismét idézet következik. "... a kormányban... Elég nagy az eltökéltség, hogy ilyen világkiállítás megrendezésének esél ye egy évszázadban egyszer adatik meg, és az előnyöket ki kell használni. Tehát a kormány világkiállításpárti, aggályaival, belső ellentmondásaival együtt. Ezt felelősséggel merem mondani." "... a munkanélküliség levezetésének egyik kitűnő eszköze lehet. Hogy ez nem kapott elég hangsúlyt, ez persze a mi hibánk is. Ezt nagyon elismerem." Ezt Békesi úr mondja, kedves képviselőtársam, mielőtt félreértené a helyzetet. Tehát idézet van, folyamatos idézet. "... Ezt nagyon elismerem. Nemcsak arról van szó, hogy a beruházás időszakában jelent egy levezető szelepet, mert minden közműberuházás, minden infrastruktúrafejlesztés csökkenti a munkanélküliséget a világban mindenütt. Ha ez még konkrét célhoz kapcsolódik, mint amilyen egy világkiállítás, ez egyértelműen ha sznos. De később is. Hiszen ez annyit jelent, hogy segít annak a tercier szektornak a fejlesztésében, amiben gyengék vagyunk. És az bizony
