Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 25 (27. szám) - Az EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvény-javaslat általános vitájának folytatása és lezárása - DR. KÓNYA IMRE (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KÓNYA IMRE (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KÓNYA IMRE (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP):
1474 rendezvényekről, valamint a világkiállítás megrendezésének gazdasági feltételeiről és ezek garanciáiról. A törvény újólag megerősítette, hogy a világkiállítás megrendezése a kormány feladata - a megrendezésért tehát a kormány felelős. A kormány által elkövetett törvénysértés ezek után abban áll, hogy - az érvényes és hatályos országgyűlési döntésekkel és előírásokkal szöges ellentétben - az első intézkedései között értesítette a hivatalos nemzetközi szerveket, a nemzetközi köz véleményt, a meghívott, valamint a meghívást elfogadott országokat, továbbá a világkiállításban érintett valamennyi külföldi résztvevőt a világkiállítás lemondásáról. A törvénysértés tehát abban áll, hogy a kormány - a magatartásával, az eljárásával - nyil vánvalóvá tette a bel- és a külföld előtt egyaránt, hogy 1996ban nem lesz Magyarországon világkiállítás, holott ezt csak az Országgyűlés ilyen értelmű döntését követően tehette volna meg. 1991ben a világkiállítás megrendezéséről a döntést az Országgyűlés hozta, tehát az alkotmányos szabályoknak megfelelően a világkiállítás lemondásáról is csak az Országgyűlés dönthet. Ezzel szemben a kormány az érintettekkel a világkiállítás elmaradását mint befejezett tényt közölte, azzal az indokolással, hogy az ország a világkiállítás megrendezésére anyagilag nem képes. Nyilvánvaló, annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy az ország anyagilag képese a világkiállítás megrendezésére vagy sem, ennek az eldöntésére szintén az Országgyűlésnek van joga. A kormány - mint az Ors zággyűlésnek felelős végrehajtó hatalom - az Országgyűlés döntését az alkotmányos szabályok szerint végrehajtani köteles mindaddig, ameddig az Országgyűlés ellenkező tartalmú döntést nem hoz. A kormány nem azzal követett el törvénysértést, hogy törvényjava slatot terjesztett az Országgyűlés elé a világkiállítás elmaradásáról - ehhez joga van , hanem azzal, hogy megsértette alkotmányos kötelezettségét, és elvonva az Országgyűlés hatáskörét, az Országgyűlés helyett döntött. E döntéssel a kormány - alkotmányel lenesen - magát a törvényhozó hatalom, az Országgyűlés fölé helyezte. A kormánynak ez a megelőlegezett és jogtalan döntése volt az, amely anyagi és erkölcsi kárt okozott az országnak, és megingatta a jogbiztonságba vetett hitet. A kormány most azzal magyar ázkodik, hogy ő nem mondta le az expót, nem vonta el az Országgyűlés hatáskörét, hanem csak a saját álláspontját közölte a külfölddel, amelyet az Országgyűlés döntésétől kívánt függővé tenni. Ez a magyarázkodás azért hiteltelen, mert az érintett külföldi s zervezetek, nagykövetségek és személyek is úgy értelmezték a kormány expót lemondó döntését, úgy reagáltak a kormánynyilatkozatra, hogy azt a világkiállítás végleges lemondásaként vették tudomásul. Az expó elmaradásával kapcsolatos kormányközlés végleges é s megmásíthatatlan jellegére mutat az is, hogy a kormány a világkiállítással összefüggésben lévő minden kötelező előkészületet és munkát - amit számára a már említett országgyűlési határozat és törvény előírt - leállított - leállított, illetve nem folytato tt, mégpedig az Országgyűlés erről szóló döntése előtt. Ha a kormány valóban az Országgyűlés döntésétől akarta volna függővé tenni a világkiállítás sorsát, ha valóban komolyan vette volna az Országgyűlést - amint az alkotmányos kötelezettsége lett volna , akkor nem 1994. szeptember 22én nyújtotta volna be az Országgyűlésnek az expó lemondásáról szóló törvényjavaslatát, hanem jóval előbb, már a nyári rendkívüli ülésszakon, illetőleg előbb benyújtotta volna az Országgyűlésnek a törvényjavaslatot, s annak dö ntésétől függően mondta volna le az expót, illetve járt volna el. Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Önök a választási kampányban is és az új országgyűlési ciklus elmúlt száz napja alatt is állandóan kinyilvánították konszenzuskereső igényüket, vagyis azt, hogy a döntéseik során megegyezésre törekszenek az érintettekkel, de legalábbis figyelembe veszik a döntéssel érintett szervezetek, az ellenzék, a lakosság különböző csoportjainak véleményét. Önök többször is kinyilvánították, hogy párbeszédre törekszenek a társadalommal. E párbeszéd és ennek nyomán a konszenzus létrehozása mikor lehetne aktuálisabb, mint éppen most, amikor a
