Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 12 (10. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SOÓS GYŐZŐ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKGP):
121 képviselőcsoportból csak egy ember szólalhat fel, és a képviselőcsoport ossza be. Ez a szabályozás, ez a keret, nem pedig az, hogy letiltjuk: a beavatottak szólnak, a többiek nem szólnak. Ez: szabályozás. A harmadik variáció természetesen csak azért született, hogy lássák, mennyire nonszensz az egész szómegvonás. Az első kettő elutasítását követően ebben azt kérem, hogy szavazzon a Ház arról egyenként, minden képviselő mondja meg, hogy ő a szólásjogról lemond, és tulajdonképpen elismeri, hogy annak a hat embernek plusz a kormánytagoknak, plusz a kivételezett helyzetben lévőknek többletjoguk van. Mert ha ezt nem ismer ik el, akkor az lenne a logikus, hogy azt mondjuk, a politikai vitát, amely kibontakozhat napirend előtt, tegyük át napirend utánra. Hatékony munkavégzést akarunk, az Országgyűlés tekintélyének a helyreállítását - hát tegyük! És ha mindenki napirend után s zólal meg, akkor be fog jönni az újságíró, be fog jönni a televízió, meg fogják hallgatni. De ha lényeges kérdésekben a meghatározó politikai személyiségek napirend előtt beszélnek, akkor napirend után senki meg nem hallgatja: akkor már úgyis csak azok szó lnak, akiknek a szava nem sokat jelent, a másod, harmad- vagy ötödrendű képviselők. Én tehát addig, ameddig képviselő leszek, nem fogok egyetérteni azzal, hogy két képviselő között különbséget tegyenek ilyen tekintetben. Ezért született módosító indítvány om harmadik változata. A képviselői szólásjognak az 54. § (1) bekezdésében foglalt korlátozásához azért nyújtottam be módosítást, mert nem értek egyet azzal - még akkor sem, ha én fogok elnökölni , hogy az elnök felszólítson egy képviselőt arra, hogy térj en a tárgyra. Hát ilyen alapon, ha felszólíthatja - a múltkor elmondtam , bárkit, még Kossuth Lajost is föl lehetett volna szólítani számtalanszor. Olvassák el a parlamenti jegyzőkönyveket, az akkoriakat, hogy eltért a tárgytól! Mert bizony, ahhoz, hogy v alaki megindokoljon egy témát, példákkal kell élnie. De mondhatnék más példát is: akkor Jézustól is meg lehetett volna vonni a szót, mert ő is példabeszédekben beszélt. (Zaj.) Ennek a rendelkezésnek a kihagyása szerepel tehát az én módosításomban. A másik a rendreutasítás. Az elnöknek természetesen joga van rendreutasítani a képviselőt, de ennek a részletes szabályozásával is foglalkozom. A bizottságok működésével kapcsolatosan olyan garanciális alapelvre hívnám fel a figyelmet, amely a 98. § (3)(4)(5) be kezdésének módosításában általam megoldást találna. Miről van szó? Általános, elméleti vita folyik tulajdonképpen közöttünk, hisz' egyesek azt mondják, hogy nem csorbítják a képviselői jogokat azáltal, hogyha a képviselői önálló indítványokat nem a parlame nt plenáris ülése elé terjesztik, hanem bizottságok elé. Ezzel szemben - és ez elvi kérdés , én azt mondom, hogy a képviselői jogok jelentős csorbítása, ha előbb bizottságban tárgyalják, és a bizottsági javaslat megkötöttséget jelenthet abban, hogy itt tá rgyalhatjuke. Valóban jogos lenne ez akkor, ha itt, a magyar parlamentben szakmai bizottságok működnének. Akkor egyetértenék vele: a szakértelem kerüljön előtérbe - ez nagyon szép címszó. Jelenleg azonban - azt hiszem, ezt senki nem vonja kétségbe - a mag yar parlament bizottságai nem szakmai bizottságok, hanem politikai bizottságok, hiszen a pártok a választások arányában delegálnak a bizottságokba. Márpedig, ha politikai bizottságok, és ismerjük a frakciók rendelkezéseit - utalnék a Fideszére, a szocialis tákéra , hogy hogyan lehet szavazni, hogyan nem lehet, előre megmondható, hogy a képviselői önálló indítványról hogyan történik a szavazás. Addig tehát, ameddig a magyar parlamentben politikai bizottságok működnek, nem szakmai bizottságok, én ezt nem támo gatom. Ha megváltoztatjuk a bizottságok összetételét, és valóban a szakértelem kerül pozícióba, akkor egyetértek ezzel a javaslattal. Egy technikainak tűnő, valójában rendkívül fontos módosításra hívom fel a figyelmet: az 59. § (6) bekezdése részletes szab ályozást közöl arról, hogy ha az általános és részletes vitát egyszer lezárták, akkor hogyan lehet újra megnyitni. A parlamenti képviselők tudják, hogy az elmúlt években ez többször milyen gondot okozott itt, a tisztelt Házban. Véleményem szerint itt szigo rítani kellene:
