Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 14 (4. szám) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök-jelölt:
96 Lehet, hogy akad, aki szemünkre veti, hogy - akárcsak elődeink - áldozatkészséget, türelmet, belátást kérünk. Igen, így van! De hiszünk abban, hogy a mi programunk végrehajtása ezt igazol ni fogja és meglesz az eredménye. És jó érzés tudni, hogy hisznek ebben az állampolgárok milliói is, akik tájékozott emberek, akik nem hangulatuk, hanem tapasztalatuk és tájékoztatásuk nyomán szavaztak úgy, ahogy szavaztak. Tisztelt Ház! Engedtessék meg ne kem, hogy rövid indoklását és értelmezését adjam annak, amit nemzeti összefogásnak nevezünk. Mi abból indulunk ki, hogy a nemzetet senki sem sajátíthatja ki magának. E tekintetben abszurd állítás nem nemzetinek tekinteni azt a koalíciót, amely a választópo lgárok túlnyomó többségét képviseli. Úgy gondolom, hogy a nemzet érdekét jelenti a munkából és bérből élők nagy tömegeivel, a munka világával való összefogás. Ennek az álláspontnak az igazságát hadd támasszam alá egy idézettel: "A szociális kérdés egészéne k kulcsa a munka. Az igazságos munkaviszonyok elősegítik az emberi személyiség mindenoldalú fejlődését. A munkának elsőbbsége van a tőkével szemben. A vállalkozóknak mindenekelőtt a köz javát kell a szemük előtt tartaniuk." Nos, ez az idézet nem Marx Károl ytól vagy Willy Brandttól, hanem egy közelmúltban elfogadott vatikáni dokumentumból való. Most azokhoz szeretnék szólni, akik már tulajdonosok - vagy ezután lesznek tulajdonosok. Érdemes elgondolkodni a németek pénzhez való viszonyán, akik hasznukból előbb az üzletüket fejlesztik, majd az otthonukat, aztán az utcájukat csinosítják, és azt követően városukat szépítik - azaz összességében az országukat és ezzel önmagukat gazdagítják. Nemzeti ügynek tekintjük, hogy gyerekek ne éhezzenek az iskolákban - de azt is, hogy tehetséges fiatalok, tudósok itthon is megtalálhassák boldogulásukat. Becsüljük meg az írókat, művészeket, a pedagógusokat, a művelődés valamennyi közalkalmazottját és vállalkozóját! Nemzeti gőgtől átitatott állami kultúrairányítás helyett demokra tikus szellemű, ösztönző, támogató, kulturális felelősségvállalás fogja jellemezni a szociálliberális kormányzat munkáját. Nem vonul ki a kultúrából, hanem azt teszi, ami a jó hazai hagyományokból és a modern nemzetközi tapasztalatokból reá hárul. Vonatkoz ik ez az írott és elektronikus sajtó szabadságának maradéktalan biztosítására, a médiatörvény sürgős beterjesztésére, illetve a rádiózás és a televíziózás sok indulatot kavaró konfliktusainak megoldására is. A kormány számára - és személy szerint számomra is - rendkívül fontos, hogy a demokrácia mindenki előtt szabaddá tegye az utat vallása gyakorlásához. A kormány nem tesz különbséget hívők és nem hívők, hívők és hívők között. A kormány részéről az alkotmányban lefektetett lelkiismereti és vallásszabadság alapján mindenféle hit hívei tiszteletben részesülnek. A felekezetek közötti nézeteltérésekbe, véleménykülönbségekbe - akár ideológiailag, akár más jelleggel - a kormány még közvetett módon sem kíván beavatkozni. Mi az "egyházak" alatt az összes egyházat é s vallási felekezetet értjük. A nemzeti összefogásból nem engedjük kirekeszteni a hazánkban élő nemzetiségeket sem. Szeretnék e helyen is utalni arra, miért nem lehetünk mi, akik itt élünk a Kárpátok koszorújában, a Duna és a Tisza vonzáskörében, soha sovi niszták, elvakult nacionalisták. Nos, azért nem, mert e térségben a népek, nemzetek az idők kezdetétől fogva keveredtek. A magyarság vonzerejét jelentő átörökítő és magába olvasztó képességét és az ezáltal is megerősített nemzetfenntartó tehetségét nem vit athatja senki. Németek, szlovákok, cigányok, szerbek, horvátok, zsidók, románok, ruszinok és mások teljes joggal tartják hazájuknak ezt az országot. Valamennyiük tehetsége, szorgalma, másságuk megannyi színe elválaszthatatlan attól, amit egyetemes értéknek tekintünk. Éppen ezért a kormány megengedhetetlennek tartja, hogy kalandor, gyűlölködő nézetektől vezettetve bárki is fellépjen ellenük, megalázza, kirekessze őket a magyar társadalomból. Lehetőségeinknek megfelelően támogatjuk a nemzeti kultúrát, az okta tást, az újságok, a könyvek kiadását, a nemzetiségek közösségi szerveződésére pedig a kormányzat megfelelő figyelmet fordít.
