Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 4 (2. szám) - A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló 1990. évi LXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP):
45 polgármesterei is egyben. Franciaországban tehát azért van ez a mego ldás, hogy az élethivatásszerű politizálásból való átmeneti kiesés esetén, tehát a miniszteri poszt megszűnése esetén legyen hová az illetőnek visszavonulnia, s a polgármesteri tisztség, mint háttérbázis felhasználásával újra megpályázhassa a parlamenti ké pviselőséget, illetőleg a miniszterséget. Az összes többi országban, az egy Hollandiát kivéve, ami egy másfajta speciális eset ebből a szempontból, a miniszter természetesen képviselő is lehet egyben, tehát ha megszűnik a miniszteri megbízatása, visszavonu l a képviselőségbe, és nincs szüksége arra, hogy egyúttal polgármester is legyen. A képviselőség megszűnése esetén pedig a visszatérés esélyével el tud helyezkedni pártja alapítványainál, akadémiáinál, intézeteinél, vagy a pártapparátusban. Összefoglalva t ehát: a polgármesteri tisztség párhuzamos ellátása Franciországban speciális okokra vezethető vissza, alapvetően egy visszavonulási és újrakezdési lehetőséget jelent. Ami a másik érvet illeti, miszerint ha polgármesterek nem lehetnek képviselők, akkor az á llamhatalmi ágak következetes szétválasztása elvének megfelelően a miniszterek sem lehetnének képviselők. Nos, ez az érv szintén nem állja meg a helyét. Az államhatalmi ágak, a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom szétválasztásának montesquieui ta na a XVIII. században keletkezett, az újkori demokráciák kialakulása előtt, tehát a modern állam szükségleteivel nem számolt. A bírói hatalomnak a másik két hatalmi ágtól való elválasztása semmi problémát nem okoz, sőt a legteljesebb mértékben kívánatos. M eg kívánom azonban jegyezni, hogy a törvényhozás, de különösen a végrehajtó közigazgatás is gyakorol egyes esetekben bírói funkciókat, és a bírói hatalom is, különösen szervezetében, sok rokon vonást mutat a közigazgatással. Az igaz, hogy a törvényhozó hat alom feladata a törvényhozás és a kormányzat ellenőrzése, az viszont már nem igaz, hogy a végrehajtó hatalom, azaz a kormány szerepe kizárólag csupán a végrehajtás. Például a kormány az, amely a törvényjavaslatok túlnyomó többségét a törvényhozás elé terje szti, erőteljesen befolyásolva ezzel annak működését. A demokratikus államokban az elmúlt évtizedek politikai gyakorlata a végrehajtó hatalom jogszabályalkotási jogát is nagymértékben kifejlesztette. A törvényhozói és a végrehajtói hatalmat természetesen szét kell választani. De nem a XVIII. századi végletesen merev értelemben, s ezért a modern kor szükségleteinek megfelelően a szétválasztás mellett munkájukat összhangba is kell hozni. A végrehajtó hatalom vezető tagjai interpellálhatók a parlamentben, ne m egyszer részt vesznek a bizottsági munkában és így tovább. A törvényhozó hatalom és a végrehajtó hatalom viszonyáról elmondottak ugyanakkor nem mondhatók el a törvényhozó hatalom és az önkormányzati hatalom, illetőleg a polgármesterek viszonyáról. Ezért van az, hogy Európában csak összesen két ország, éspedig Franciaország és Hollandia közjogi szabályai zárják ki a minisztereket a képviselői tisztség ellátásából, míg az összes többi ország ezt megengedi, sőt NagyBritanniában, Írországban és Ausztriában m iniszter kizárólag csak képviselő lehet. Angliában például ezt azzal indokolták, hogy ezzel a megoldással a kormány parlamenti ellenőrzését biztosítsák egy további garanciával. Franciaországról már szóltam. Ott elsősorban azért nem lehet a miniszter képvis elő is egyben, mert ott prezidenciális köztársaság van; Magyarország viszont nem prezidenciális, hanem parlamentáris köztársaság. Prezidenciális köztársaság esetében a politikai elvi kérdések eldöntése inkább a kormányt közvetlenül kontrolláló államfő vagy egy erős kormányfő kezébe kerül, esetleg mindkettőjébe, míg parlamentáris köztársaság esetén a politikai kompromisszumkötések utolsó fóruma a kormány. A másik speciális eset Hollandia, ahol a miniszternek 3 hónap elteltével le kell mondania képviselői man dátumáról. Hollandia esetében, szemben Franciaországgal, nem a prezidencializmus felé való elmozdulás miatt van így, hanem amiatt, hogy ott még mindig él az a múlt századból itt maradt ideológia, hogy a miniszteri posztokat úgynevezett szakembereknek kell betölteni. Ezzel szemben ma már a többi nyugati országban a miniszteri posztokat tendenciaszerűen parlamenti politikusok töltik be és megszűnt a korábbi szakemberideológia.
