Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 15 (5. szám) - A kormányprogram vitájának folytatása - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GICZY GYÖRGY (KDNP):
195 Köszönöm szépen. 13 perc 40 másodperc maradt a szabaddemokraták további felhasználható időkerete. Most megadom a szót kétperces reagálá sra Kelemen Andrásnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Ház! Tisztelt SzentIványi Képviselő Úr! Köszönöm a nyilatkozatát, amellyel a kormányprogramból adódó félreértéseket kísérelte meg tisztázni. Kívánok a kormánykoalíciónak a t ovábbiakban az ön szavaival "minden felelős megnyilatkozást." Köszönöm. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Most megadom a szót Giczy Györgynek, Kereszténydemokrata Néppárt. DR. GICZY GYÖRGY (KDNP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg , hogy most a kormányprogram kultúráról és médiáról szóló fejezetének néhány, talán nem egészen lényegtelen szempontjára hívjam fel a figyelmet. Kétségtelen, hogy egy kormányprogram nem tartalmazhat definíciókat, mégis sokszor éppen az alapfogalmak különfé le értelmezése okozhat pártok, emberek között félreértést, különösen itt, a kultúráról és a médiáról szóló fejezetben. Ugyanis gyaníthatóan mindenki azt akarja tenni a kultúrával és a médiumokkal, amit tart róluk; de hogy mit tart róluk az SZDSZMSZPprogr am, azt még gondos szöveganalízis alapján is csak üggyelbajjal lehet megtudni. A kormány szándékának megértését néhány ellentmondás is nehezíti. Egy jellemző példát említenék. A kultúráról szóló részben azt olvassuk, hogy a kormány feladata a magyar szerz ők és alkotók jelenlétének biztosítása a közszolgálati médiumokban. A média című fejezetben viszont azt olvassuk, hogy a kormány kivonul a médiumokból. Akkor pedig hogyan biztosíthatja bárkinek a jelenlétét? Ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy olykor kivon ul, olykor meg vissza. De még ennél is súlyosabb kifogásom, hogy a program kultúrafogalmából hiányzik a hagyomány fogalma, holott népek, nemzetek saját, mással össze nem cserélhető karakterüket éppen saját hagyományuk alapján, történelmük speciális esemény ei, különleges egyéniségei révén szerezték meg. Így juthattunk mi is olykor csak évtizedek, netán századok folyamán kikristályosodott értékek birtokába, amelyek említése nélkül semmit sem mondhatnánk az újonnan jelentkező értékek mibenlétéről. S ha már a történelemről és a hagyományról esik szó, hadd utaljak arra is, hogy a kormányprogram csak úgy általában beszél az egyházakról - s hallgat a történelmi egyházakról. Ezt azért említem meg itt, a kultúra tárgykörében, hiszen ahogy Nemeskürty István írja a mű velődéstörténetében - idézem : "A magyar művelődés története a XX. századig keresztény mivoltunkkal azonos." De ha nincs történelem, nincs hagyomány, akkor hiába a kultúra autonómiája. Ez az autonómia kong az ürességtől, és minden tágassága ellenére végle tesen neutrális. Ha többek között kultúraközvetítő eszköznek is tartjuk a médiumokat, akkor el kell gondolkodnunk, hogy elegendőe az autonómia és a szabadság szüntelen emlegetése. Hiszen a sajtószabadság védelmében szót emelő Transzatlanti párbeszéd az európai műsorszórásról nevű szervezet a műsorszórás szabályozására szolgáló irányelvek egyikében így fogalmaz - szó szerint idézem : "A sajtószabadság azt jelenti, hogy az emberek szabadon kinyomtathatnak és sugározhatnak..." - szó szerint mondom - "...ostoba, primitív, ocsmány, hazug, veszélyes és lázító információkat is, ez a szabadság ára. Ha törvénnyel tiltanak olyan hibákat és bűnöket, amelyeket nem lehet definiálni, mint például a nemzet becsmérlését, a közrend megsértését , a szeparatizmus vagy akár a környezetkárosítás támogatását, akkor veszélyeztetik ezt a szabadságot." - Eddig az idézet. Versenyhelyzet, piac, finanszírozás, fogyasztói igény - ezek a fogalmak kísérik a kormányprogramban a kultúra fogalmát, ami inkább a r eklám fogalmához tartozhatna és nem a
