Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 14 (4. szám) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Salamon László):
140 Sajnos a programban deklarált elvek és a kormányzati intézkedési tervek még köszönő viszonyban sincsenek egymással. Jogállamban, demokráciában, Európában szinte elképzelhetetlen, hogy 14 sorban megjelenő tiltás forduljon a hitoktatással és a hitoktatóval szembe. A hitoktatásnak a pedagógiai programból való kitiltása a tanárok és a szülők becsapását jelenti, hiszen az iskolában minde n kötelező és fakultatív tantárgyat és feladatot kell, hogy tartalmazzon. A szakértők figyelmét valószínűleg elkerülte, hogy nagyon sok pedagógustársam a hitoktatás mellett más tantárgyat is tanít, így kitiltása a tantestületből valószínűleg azt jelenti, h ogy deréktól lefelé vagy fölfelé, jobb vagy bal oldalra osztva lehetnek csak a tantestület tagjai, a másik részük nem vehet részt a tantestület munkájában. A kormányprogram a nemzeti alaptanterv alapelveinek újratárgyalását kívánja - hogy miért, ezt nem in dokolja. Így izgatottan várom, hogy a parlament megvitatja a matematika, az irodalom vagy más tantárgy céljait, feladatait és struktúráját. Bár meg kell hogy mondjam, fölöslegesen vitatkozunk erről, hiszen implicite a program a kimenetszabályozás mellett teszi le a voksot, ami a modernizációs pedagógiai törekvésekkel ellentétes, hiszen sokkal inkább a gyermek fejlesztésére kell fordítani a figyelmünket, mintsem az ismeret egyszeri számonkérésére. A tervezet szemérmesen hallgat az iskolaszerkezetről, illetv e a tízosztályos képzésről, ami azért rendkívül veszélyes, hiszen a baloldali blokk pártjai az elmúlt időszakban, illetve a programjukban rendkívül eltérően, egymással ellentétes elveket vallottak. A tisztázatlan helyzet mintegy 15 ezer munkanélküli pedagó gus képét vetíti elénk. Meg kívánják szüntetni a tankerületi oktatási központokat, bár a funkcióit megtartják és bizonyos más szervekhez rendelik. Így ismét összekeveredik a szakértelemben a szolgáltatás és az értékelési funkció. Az oktatási miniszterrel s zembeni bizalmatlanságnak tekintem, hogy a kormány magához vonta a szakértői hálózat működtetését. Így, ha egy iskolaigazgató vagy fenntartó szakértőt, szakfelügyeletet kíván, akkor valószínűleg a miniszterelnökhöz vagy más miniszterhez kell fordulnia. Mik özben a választási kampány ideje alatt az iskolaszékek megerősítését ígérték, a szülők jogainak biztosítását, addig a program ennek ellenkezőjét deklarálta. Még nehezebb helyzetbe kerül a szakképzés, hiszen az elindult folyamatok - vagyis a gazdálkodók, a vállalkozók kapcsolata a szakképző intézményekkel - az elkövetkezendő időszakban megszűnik. A szakképzési alap koncentrálása azt jelenti, hogy megfosztjuk az iskolákat, a szakképző intézményeket, hogy a munkaerőpiac igényeinek megfelelő szakképzést folytas sanak; olyat, amelyik megszünteti és radikálisan csökkenti az ifjúsági munkanélküliséget. A felsőoktatás területén a megkezdett program folytatása jelenik meg. Egyetlen egy mondatot vagy félmondatot sem pazarolnak az elért eredményekre, hogy az eddig felve tt hallgatók létszáma 1990 és 1994 között megduplázódott, és hogy 240 százalékkal emelkedett a felsőoktatásra fordított pénzeszköz. A közoktatás, a szakképzés és a felsőoktatás területén számtalan ígéret hangzik el. A gazdasági programban azonban nem talál ható ezek fedezete, így nehezen képzelhető el ezek megvalósítása, bár reménykedem abban, hogy a pénzügyminiszter úr külön büdzsét tartogat a számunkra. (14.40) Végül sajnálatosnak tartom, hogy az amúgy szociálisan érzékeny baloldali blokk nem garantálja o ktatási rendszerében az óvodákban, iskolákban, egyetemen dolgozó pedagógusok, közalkalmazottak bérét, helyette a béralkura helyezi a hangsúlyt. Az oktatási program a rombolás és az ígéret programja - hiszen, ami felépült, azt megváltoztatja, amit pedig a t ovábbiakban kellene felépíteni, azt olyan általánosan fogalmazza meg, hogy sem a megvalósítás iránya, sem a baloldali blokk elképzelése nem olvasható ki. Így fennáll annak a veszélye, hogy a pedagógusok, a szülők, az iskolafenntartók nem tudják, hogy milye n irányban kívánják fejleszteni a közoktatást, a felsőoktatást és természetesen a szakképzést. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) :
