Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 14 (4. szám) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
130 kikínlódni a ma még nem ismert instrumentumokat, hiszen ilyen modell még nem létezik a világban. Ezt a történelmi folyamatot sikerrel még senki nem menedzselte, ami most KözépKelet- Európában és itt, Magyarországon is folyik. Tanulnunk kell tehát magunktól, másoktól. Én őszintén remélem, hogy az a magatartás, amelyet záróképként Kövér László a Fidesz részéről megígért és felvázolt, lehetővé fogja tenni számunkra , hogy ezeknek a nem ismert eszközöknek a kidolgozásába a Fidesz szaktudására és bölcsességére is számítsunk. Ígérem, igénybe fogjuk venni, alkalmazni fogjuk. Felteszi Torgyán József a kérdést: miért a magyar nép fogyasztásának kell megint csökkennie, és m iért a magyar népnek kell elviselnie a modernizáció, az átmenet és a válságkezelés terheit. Válaszolhatnék nagyon egyszerűen. Azért, tisztelt Torgyán József, mert az elmúlt négy évben 20 százalékos GDPcsökkenés mellett nyolcszázalékos volt a fogyasztáscsö kkentés, és miközben elszegényedett az ország egy jelentős része, összességében tizenkét százalékkal fogyasztott többet az ország - és nőttek az adósságai , mint amennyit megtermelt. Bizony, ez már önmagában véve is elég ok lenne arra, hogy sajnos a közel jövőben a fogyasztás ne növekedhessen úgy, ahogy mi szeretnénk. De a program nem fogyasztáscsökkentésről szól, tisztelt Ház. Talán még a nagyon keserű egyensúlyjavító programok megvalósítása is lehetővé teszi, hogy az összfogyasztás ne csökkenjen - benne a lakossági fogyasztás sem. Az állam túlköltekezésének kell csökkennie, és a jövőbeli fogyasztás növekedésének a mértékét kell hozzáigazítani a gazdaság beruházási, felhalmozási, megtakarítási szükségleteihez. És bizony ez a program arra épít, hogy a modern izáció és a válságkezelés érdekében a beruházásokat, a befektetéseket és a megtakarításokat preferálja, s ezekkel hangolja össze a lehetséges fogyasztás mértékét. Azt pedig, hogy tízmillió magyarnak kell mindezt a programot végrehajtania, következményeit v iselnie, az bizony egész egyszerűen elengedhetetlen. Én ugyan szívesen reménykednék abban, hogyha ezeknek a terheknek egy részét Torgyán József közismerten kitűnő tajvani kapcsolatai enyhíthetnék, de bevallom, igazán nem reménykedhetem ebben. (Derültség. - Dr. Torgyán József: Azt is elügyeskednétek. - Újabb derültség.) A program időbeli ütemezése kétségkívül előtérbe helyezi a válságkezelést - ez igaz. De szeretném a Háznak felelőssé ggel kijelenteni: senki nem gondol egyoldalú és kizárólagos restrikcióra. Éppen az az alkalmazható eszköztár kombinálásának igazi művészete, hogy hogyan tudjuk megőrizni a növekedés egészséges elemeit, támogatni ezt a növekedést és a beruházásokat, ugyanak kor visszaszorítani az egyensúlyromlást. Tudjuk, hogy az a növekedés, amely exportnövekedéssel, a versenyszféra és az infrastruktúra beruházásainak növekedésével jár együtt, az jó. Ezt akarja a program támogatni. Az a növekedés azonban, amely kizárólag a b első fogyasztás, és ezen belül is az állam túlköltekezésével keresleti oldalról alátámasztott, az rossz, az rontja az egyensúlyt, növeli az inflációt, hosszú távon veszélyes. Ki kell térnem néhány olyan állításra, amelyek elhangzottak a vitában. Szabó Iván azt mondja, hogy '92 őszétől bizonybizony javult a helyzet, és ha valamiben fordulat volt, akkor az a növekedés. Csakhogy másban is fordulat volt '92 őszétől, és ez vezetett a jelenlegi rendkívül rossz egyensúlyi pozícióhoz. '92 őszétől csökkent az expor t, méghozzá jelentős mértékben, és ez csak '94 első felében látszik enyhén megfordulni - nem igazán döntő még ez az exportnövekedés. '92 őszétől romlottak az egyensúlyi viszonyok, elszabadult a költségvetési deficit, fokozatosan növekedett a folyó fizetési mérleg hiánya. Sajnos bizony ez a folyamat azóta is tart, jelenleg is szembe kell vele nézni. Az antiinfláció ellentmondásai - amelyekről Szabó Iván beszélt - bizony jelen vannak, de pontosan tudnunk kell, hogy az igazán eredményes inflációellenes gazdasá gpolitikának három feltétele van.
