Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 14 (4. szám) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÖVÉR LÁSZLÓ, a Fidesz
119 lesznek az új kormányzat iránt, akkor lépésről lépésre meg lehet oldani a fela datokat. Az emberek biztosak lehetnek abban, hogy négy éven belül lényegesen javul a helyzetük, életfeltételeik, biztonságérzetük." Szót sem érdemelne a kijelölt miniszterelnök úr e nyilatkozata, ha a kampány hevében hangzott volna el, azon számolatlan, ha sonló kijelentés sorában, amelyekre a választók úgy emlékeznek vissza, szemben némely szocialista politikussal, mint bizonytalan tartalmú, de határozott ígéretekre. Az idézett interjú azonban jóval a választások után, június 27én volt olvasható a Magyar H írlapban. Ugyanabban a számban, amelynek mellékleteként megjelent az MSZP és az SZDSZ koalíciós megállapodása, melyre a kormányprogram épül. Vajon olvastae azóta a kijelölt miniszterelnök úr leendő kormánya programját és leendő pénzügyminisztere nyilatkoz atait? Vajon megítélése szerint a villamosenergia árának beharangozott emelése, a fogyasztási adó és az áfa tervezett felemelése népszerűségjavító vagy inkább népszerűségrontó politika? Rontja vagy nem rontja egyoldalúan a társadalom döntő többségének hely zetét? A programnak azon kitételei, melyek szerint a megelőző 40 év tévútjának és az elmúlt négy év mulasztásainak árát nem fizetheti meg más, mint a ma Magyarországon élő polgárok, mégpedig a fogyasztás, tehát az életszínvonal további csökkentésével - nos népszerűségjavító vagy inkább népszerűségrontó hatást érnek majd el ezek konkrét intézkedésekben testet öltve? (11.50) Vajon a program által beígért további megpróbáltatások fenntartjáke a kellő bizalmat a kormány iránt? S ha az emberek nem lesznek biza lommal a kormány iránt, ugye nem ők lesznek az okai, hogy együtt sem sikerült? Ugye nem lesz muszáj örülni, ha kisebb lesz a zsemle? Egyáltalán helyese, hogy a leendő miniszterelnök a gazdaság ilyen állapotában nem célszerűsége, hanem elsősorban várható n épszerűsége vagy népszerűtlensége alapján ítél meg egy meghozandó döntést? Tisztelt Ház! Visszatérve a programra. A szerzők csak halvány kísérletet tesznek arra, hogy megjelöljék a program forrásoldalát. A költségvetési kiadások farigcsálása a szöveg szeri nt sem elegendő erre; az ágazati fejezetek pedig ennek a törekvésnek is kifejezetten ellentmondani látszanak. Az államadósság és az infláció növelését határozottan kizárja a program. Szól még egy lakonikus mondat arról, hogy az ország nettó tőkebevonásra s zorul. Végül marad tehát a lakosság fogyasztásának csökkentése adóemelésekkel s a jövedelmek növekedésének visszafogásával. A program utolsó, talán hangsúlyosnak szánt fejezete szól a társadalmigazdasági megállapodásról, mint a fogyasztás visszafogásának politikai feltételéről. A kormány álláspontja szerint az érdekképviseletekkel kötött megállapodás gyakorlatilag a munkavállalókat és a program pénzügyi alapjait érintő minden lényeges kérdésre kiterjed. Ezzel valóban felkerül az ire a pont. Ha a szociális paktum eltér a Magyar Köztársaság kormányának programjától, akkor a ma itt vitatott dokumentum nem tekintendő másnak, mint a majdan megírandó program piszkozatának. Ha pedig a szociális paktumot aláírandó felek kénytelenek alkalmazkodni a kormányprogramho z, akkor azt, amit aláírnak, nem megállapodásnak, hanem diktátumnak hívják. Az eddigi történések alapján erre aligha lesznek alkalmasak és hajlandók. Nem a kormány által elkerülhetetlennek deklarált tehernövekedés elosztásáért fognak asztalhoz ülni, hanem azért, hogy az MSZP által vezetett baloldali koalíciónak a választási kampányban nyújtott támogatásáért benyújtsák a számlát. A kör ezzel be is zárul. Tisztelt Ház! Végiglapozva a szövegkönyvet, nem teljesen világos, mi fog ebből kisülni: komédia vagy trag édia? Komédiához túlságosan nagy a tét, s ami azt illeti, egy tragédiához sem szívesen szeretnénk asszisztálni. A Fidesz ugyanolyan ellenzéke kíván lenni a most hivatalba lépő baloldali kormánynak, mint amilyen ellenzéke az MDFkormánynak volt: kemény és k övetkezetes, képességeihez mérten szakszerű, pozíciójához mérten méltányos és konstruktív, mindenképpen az ország érdekeit szem előtt tartó s a parlamentáris demokrácia alkotmányos talajáról tapodtat sem tágító, a polgári kormányzás alternatíváját felmutat ni szándékozó ellenzék.
