Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 14 (4. szám) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZEKERES IMRE, az MSZP
120 Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Roppant hatalom összpontosul most az önök kezében. Demokratikus keretek között szokatlan és a mi alkotmányos ízlésünktől távol álló koalíció az önöké, amelynek legitimitását sem szándékunkban, sem módunkban nem áll elvitatni. Csupán most a kezdetnél szeretnénk önöket figyelmeztetni arra a mérhetetlen felelősségre, amely hatalmukból fakad, abból a hatalomból, amelynek ma gyakorlatilag nincs intézményes korlátja. Önök kényükrekedvükre változtath atják az alkotmányt s az alkotmányos alapintézményeket; változtathatják meg a választójogi törvényt, a köztársasági elnök jogkörét, az önkormányzati rendszert s az Alkotmánybíróság hatáskörét, nevezhetnek ki bárkit alkotmánybírónak, bankelnöknek, vállalati gazgatónak és így tovább. Tisztelt Ház! A Fidesz frakciója a kormányprogramot, a kormány mögött álló koalíciót, valamint a miniszterelnökjelölt személyét nem tudja támogatni, ezért tehát holnap az elnök úr által e tárgyban feltett kérdésre "nem"mel fog s zavazni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megköszönöm dr. Kövér László felszólalását. Megadom a szót dr. Szekeres Imrének, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. SZEKERES IMRE , az MSZP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Országgyűlés! Mint azt az elkészült kormányprogram sejtetni engedi, igen nehéz időszak áll a kormány előtt - a ma délelőtti vita is ezt mutatja. Horn Gyula expozéjában már utalt azokra a gazdasági összefüggésekre, amelyek e kormányprogram korláta it adják; arra a gazdasági teljesítménycsökkenésre, amely mellett elosztási reformot kell végrehajtani, miközben a gazdaság és társadalom más területein, a különböző régiókban és az egyes rétegek szintjén is drámai folyamatok zajlanak. Ebben az ellentmondá sos helyzetben született meg a kormányprogram, amelyben a gazdaságfejlesztés modernizációs, az államháztartás konszolidációs és a társadalompolitika válságkezelési szempontjait egyeztetjük pontosan, megfelelően és hűen választási programunkhoz. Ahogy Horn Gyula már utalt rá, 1994ben a választásokon nem rendszerváltás, hanem kormányváltás történt. Mégsem egyszerű kormányváltás csupán, hiszen a most kialakulóban lévő rendszer jellegének, arculatának kiformálódása, a politikai rendszer lényegi vonásaitól elte kintve, korántsem befejezett folyamat. A változásnak is az volt, a választásnak is, a kormányprogram megvalósításának is az a tétje, hogy milyen jellegű piacgazdaság alakul ki Magyarországon, előre s a jövő felé megyünk, vagy vissza a végleges leszakadás m ég riasztóbb veszélye felé? A Magyar Szocialista Párt éveken keresztül nem azért bírálta a megelőző kormányt, mert az nem tudott egycsapásra jólétet teremteni. Nem azért bírálta, mert nem tudta négy év alatt létrehozni a kiforrott szociális piacgazdaságot. Azért bírálta, mert rossz irányba indult el, mert politikája nyomán egy régmúlt rendszer riasztó vonásai kezdtek feléledni; egy olyan rendszeré, amely sokkal inkább a véglegesen meghaladni kívánt múltat, s az elszegényedett perifériális országokat jellemz ő mát idézte, mintsem a kívánatos modern európai jövőt előlegezte. Mindezt nem azért kell hangsúlyozni, hogy tovább rágódjunk a múlton, vagy a kioktatósdi hagyományait gyakoroljuk. A kormányprogram és az expozé is tartózkodott az elmú lt ciklus politikájának bírálatától, hiszen mi sem lenne nagyobb hiba a parlament részéről, minthogy folytatja az üres körben forgó polémiát, a sérelmi politizálást. Csak a valóságból kiinduló és a jövőre figyelő, gyakorlatias politikával lehet ezt az orsz ágot a magyar állampolgárok döntő többsége által kívánt demokratikus és modern országgá változtatni. A kormányprogram végrehajtása világos választ fog adni mindazoknak, akik visszarendeződéssel, restaurációval ijesztgettek, fenyegetőztek a szocialisták győ zelme esetén. A kormányprogrammal kapcsolatban elhangzott megnyilvánulásokról annyit azért meg kell jegyeznem: a kormánypárti arroganciánál nem sokkal szimpatikusabb az ellenzéki arrogancia. A volt kormánypártoktól is elvárható, hogy össze tudják hasonlíta ni saját indulásukat, ígéreteiket a valósággal, az eredménnyel. Most egyébként kormányprogram került az asztalukra, s nem egy
