Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 8. kedd, tavaszi ülésszak 2. nap (359.) - Kérdések - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter: - ELNÖK (Vörös Vince):
97 Kérem, ne felejtse el ezt akkor, amikor a magyar mezőgazdaságra és a kormányzatra azokat a rendkívül kemény, súlyosan elmarasztaló vádakat elmondja, amelyeket e lmondott. Egyébként a képviselő úr által nap mint nap hangoztatott gondolatok nem újak a szakmai közvélemény előtt. A szakma tudja, hogy igen nehéz periódusát éli a magyar mezőgazdaság. A szakma alatt a mezőgazdasági termelőt, a gazdát éppúgy kell érteni, mint a földművelésügyi minisztériumi tisztviselőt, szaktanácsadót vagy agrárügyekben némiképp járatos parlamenti képviselőt. De nemcsak a mezőgazdaság van nehéz helyzetben, hanem a nemzetgazdaság is, amit a munkanélküliség aránya, a hitelkamatok magas szin tje jelez, hogy csak a legfontosabbakat említsem. De nemcsak a magyar gazdaság nehéz helyzete ismeretes, hanem annak a régiónak a gazdasági gondjai is közismertek, amelyben hazánk elhelyezkedik. Sőt, a fejlett világ recessziójáról is elégszer szóltak már a médiumok. A képviselő úr által hangoztatott gondok; az állatállomány csökkenése, a piacvédelem hiánya, az állattartó gazdák alacsony munkajövedelme, a piacszabályozás intézkedéseinek elmaradása, az új tulajdoni struktúra és a versenyképesség kapcsolata, v alamint az agrárgazdaság alakulásáért viselt felelősség nemcsak őelőtte ismeretesek, hanem az agrárkormányzat immár közel négy éve tartó mindennapi feladatait jelentik. Az elmúlt négy év valójában a tulajdon- és piacváltás levezénylését jelentette, az örök ül hagyott nemzetgazdasági, pénzügyi válság lehetetlenségei közepette. A képviselő úr egyetlen szóval sem említi azokat a reális, tényszerűségekkel alátámasztott, statisztikailag kimutatható piaci változásokat, kényszerítő körülményeket, amelyek közepette kellett a piacgazdaság kiépítését elkezdenünk a mezőgazdaságban is. A tévedések elkerülése végett tehát a keleteurópai piac nagysága – hiszen az ott élő emberek száma sem csökkent – nem változott. (Folyamatos zaj.) Amiről nem beszé l az interpelláció, az ennek a piacnak a fizetőképtelensége. Vajon tudjae képviselő úr, hogy az 1992. évi kiugróan magas gabonaexport után vállalt kormánygaranciát – a keleteurópai partnerek fizetésképtelensége miatt – be kell váltani, és a több mint 8 m illiárd forintot a költségvetés fizette ki a magyar adófizetők pénzéből a magyar búzatermelőknek, a fizetésképtelenné vált keleteurópai partnerek helyett. Lehet, hogy 3040 milliárdot kellett volna kifizetni annak érdekében, hogy az oly ígéretesnek mondot t keleteurópai piaci részarányt amolyan münchauseni módon – amikor is saját magát emelte ki az illető a mocsárból – fenntartsuk? Vagy a képviselő úr arra gondol, hogy az 1989. évi termés nagyságát, függetlenül attól, hogy rendelkezünke ahhoz fizetőképes piaccal, tűzzelvassal, mindenáron feladatunk lett volna fenntartani? Szakértői számítások arról beszélnek, hogy ilyen nagyságú termést éves szinten, mai árakon számolva 120150 milliárdos költségvetési támogatással lehetett volna fenntartani. Vajon az adó fizetők jó néven vették volnae, ha pénzüket nem az egészségügyi ellátás vagy az oktatás, esetleg a közlekedés működtetésére, hanem a minden áron való agrárexport finanszírozására fordítottuk volna? (Az elnök poharát kocogtatva figyelmeztet az időre.) Elnö k úr! Jeleztem, hogy nagyon sokat lehetne erről a kérdésről beszélni, végül is, ha ön úgy kívánja, akkor természetesen félbehagyhatom az egészet, mert valahol a felénél tartok a válaszomnak. (Zaj. – Közbeszólások: Olvassa tovább!) De… ELNÖK (Vörös Vince) : Tessék, folytassa! SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter: …De nem hiszek abban, hogy ez meg fogja győzni a képviselő urat. Én a magam részéről befejeztem. Köszönöm. (Zaj, szórványos taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm szépen. Viszonválaszra megadom a szót dr. Kőrösi Imre képviselőtársunknak.
