Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 9. szerda, tavaszi ülésszak 11. nap (368.) - A bírósági végrehajtásról szóló törvényjavaslat, valamint a polgári perrendtartás kiegészítéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
835 Alig hiszem, hogy a végrehajtási jog történetével sokat kellene foglalkozni. Talán e legendő annyit elmondani, hogy Magyarországon immár 133 éve beszélhetünk kodifikált végrehajtási jogról, bár önálló kódexben csupán 1881ben jelent meg, az 1881. évi LX. törvénycikkben, amely mintegy 260 szakaszban szabályozta a végrehajtási jogot olyan si keresen, hogy bár több módosítással és kiegészítéssel, de 74 éven keresztül, 1955ig hatályban tudott maradni. Az 1955. évi 21. törvényerejű rendelet, amely a korábbi végrehajtási törvényt hatályon kívül helyezte, alapvető kérdésekben homlokegyenest más ko ncepciót érvényesített. Ez az új koncepció az alábbiak szerint foglalható össze: 1. a bírósági végrehajtó maszek, tehát tőkés, ezért megszüntetendő és államosítandó; 2. a hitelező mind kapitalista, akivel szemben a proletár adós megvédelmezendő; 3. a szoci alizmusban a lakásnak nem lehet piaci értéke, ezért lakásra végrehajtást vezetni, lakót utcára kitenni nem lehet. Ezek az elvek a végrehajtási jog elnyomorodásához vezettek. Az államosított végrehajtók anyagi érdekeltség hiányában nem a végrehajtás eredmén yességében, hanem az ügyek adminisztratív befejezésében voltak érdekelve. Ennek, valamint a túlzott adósvédelemnek a következménye az volt, hogy a jogosultak nem tudtak a bíróság által megítélt követelésükhöz hozzájutni. A lakásügyekben hozott határozatoka t nem lehetett végrehajtani, és ez negatívan hatott a lakáshelyzetre. Talán emlékeznek arra a kabarészámra, amelynek a refrén poénja az volt, hogy "albérlőt kirakni nem lehet". A bérlők és albérlők a végrehajthatatlansággal nemritkán visszaéltek, következé sképpen a tulajdonosok nem, vagy csak rendkívül nagy összegért adták ki lakásukat. Azt már talán felesleges is megemlíteni, hogy ennek a helyzetnek a kárvallottjai elsősorban azok a rétegek voltak, amelyeket a törvény védeni akart, hiszen éppen a legszegén yebbek nem jutottak így lakáshoz. Összefoglalóan, a számtalan részletkérdésről most szót nem ejtve, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a végrehajtási törvény átfogó rendezésének halasztása mindennap rendkívül súlyos károkat eredményezett. A nagy kérdés az, hog y a Kormány által előterjesztett törvényjavaslat mennyiben kíván szakítani a szocialista végrehajtási joggal, javaslata mennyiben szolgálja a jogbiztonság követelményét. A kép, amint arról már volt szó, meglehetősen tarka. A szocialista végrehajtási jog eg yes ismérveivel a Kormány radikálisan szakított, ezért dicséret illeti, más szocialista vonás azonban a Kormány előterjesztésében is bennmaradt. Mi az, amiben a Kormány dicséretesen változtatott, és mi az, amiben fenntartotta a régi rendszer hibáit? A törv ényjavaslat legnagyobb erénye az, hogy ismét visszaállította a maszek végrehajtó intézményét, tehát privatizálja a végrehajtást. Meggyőződésem, hogy ez gyorsabbá és hatékonyabbá teszi a végrehajtást. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy megfelelően szolgáljae a követelményeket, ha a végrehajtókat a megyei bíróságok elnökei nevezik ki, nem kelle attól tartanunk, hogy a bíróság elnöke, bármilyen jóhiszeműen jár is el, nem lesz abban a helyzetben, hogy megítélje, a megyei bíróság területén működő végrehajtók s záma elegendőe. Ebben a kérdésben is csak a piac tud dönteni; ahol növekvő számban vannak végrehajtási ügyek, ott növekvő számú végrehajtóra van szükség és fordítva. Felmerül tehát annak a lehetősége, hogy a végrehajtói munka csakúgy, mint az ügyvédi és a közjegyzői hivatás, alanyi jogon váljon lehetővé a joggal szigorú feltételeket teljesítők tekintetében, és a kinevezés legfeljebb formális aktus legyen. Mindenképpen e javaslat mellett szól az a körülmény, hogy a végrehajtás szakszerűsége, hatékonysága jo bban várható, ha a végrehajtók értékelését a piac és nem a bíróság elnöke végzi. Kérem a Kormány tisztelt képviselőit, fontolják meg, nem lennee célszerűbb ennek a javaslatnak a törvényben való átvezetése. Ezután térek rá arra a kérdésre, hogy hol és menn yiben nem szakított a Kormány törvényjavaslata a szocialista hagyományokkal. Említettem, hogy a szocialista végrehajtási jog kiindulási pontja az volt, hogy minden hitelező csúnya kapitalista, akik kizsákmányolják a proletariátust, és így a végrehajtási jo ggal is támogatni
