Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 9. szerda, tavaszi ülésszak 11. nap (368.) - A bírósági végrehajtásról szóló törvényjavaslat, valamint a polgári perrendtartás kiegészítéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
834 még a jogász szakemberek is nehezen emésztik meg. Hogy várható el a jogkövető állampolgároktól, hogy megismerjék és önként betartsák a Parlament által hozott törvényeket? Legyenek tisztában azzal, kormánypárti képviselőtársak, hogy a jogbiztonság hiánya nem kis mértékben éppen azzal függ össze, amire önök oly büszkék: a Parlament ál tal meghozott nagyszámú, ám kellően át nem gondolt törvényekkel. Szögezzük le tehát, hogy a jogbiztonság egyik követelménye az áttekinthető törvényhozás, a törvények stabilitása. A jogbiztonság másik követelménye a végrehajtó hatalomtól független, megfelel ő körülmények között működő bíróság léte. Ami a bíróságok működésének feltételeit illeti, a Kormány – mint mondottuk – nem keveset tett ennek javításáért, és a bírálat akkor korrekt, ha kijelentjük, hogy az elmúlt 40 év szocialista mulasztásait nem lehet a jelen Kormány rovására írni. Ami a bíróságok függetlenségét illeti, az igazságügyi kormány a legsúlyosabb bűnöket ezen a területen követte el. Most nem ismételjük meg a már ezerszer, és tegyük hozzá, minden hatás nélkül kifejtett kifogásainkat. (12.00) Cs upán a jogbiztonság szempontjából említem meg, hogy hogyan beszélhetünk jogbiztonságról egy olyan országban, hogyan bízhatnak az állampolgárok az igazságszolgáltatás pártatlanságában, ha azt tapasztalják, hogy olyan esetekben, amikor ehhez fűződik kormányz ati érdek, akkor egyes bíróságok egykét hét alatt jogerősen lezárják az ügyeket, míg ha a Kormány politikai érdeke az ellenkezőjét kívánja, akkor semmi sem történik az igazságszolgáltatásban. Jó lenne, ha a képviselőknek, amikor ezekről a kérdésekről eltű nődnek, akkor nem csak az jutna eszükbe, hogy politikai érdekeiknek megfelelően történik valami, hanem az is eszükbe jutna, hogy ilyenkor valami jóvátehetetlen történik az igazságszolgáltatásba vetett és elengedhetetlen közbizalom terén. A jogbiztonsághoz tehát szükségeltetnek a jó törvények, a közbizalmat élvező bíráskodás és szükségeltetik még valami, amiről mind ez idáig a magyar Parlamentben egyetlen szó sem esett, ez pedig a végrehajtás. Bár jócskán merülnek fel kifogások a törvények minősége miatt, jó cskán merülnek fel kifogások amiatt, hogy a Kormány be akarja kebelezni a bíróságokat, az igazságszolgáltatás igazi szűk keresztmetszete manapság a végrehajtás hiányossága. Ebből a szempontból tehát mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy üdvözöljük a Ko rmány elhatározását, hogy egy teljesen új törvénnyel teremti meg a végrehajtás gyökeres megjavításának törvényi feltételeit. Ezzel egyidejűleg le kell szögezni, hogy a Kormányt súlyos mulasztás terheli azért, hogy a Parlament annyi felesleges dologgal volt kénytelen foglalkozni négy éven keresztül, ahelyett, hogy a valóban fontos törvényeket hozta volna meg. A végrehajtásról szóló törvényt már legkésőbb 1991ben el kellett volna fogadni, és kíváncsian várom a Kormány magyarázatát, hogy vajon miért kellett a z országnak erre a rendkívül fontos törvényre négy évet várnia. Ha figyelembe vesszük, hogy a Kormány mandátuma hamarosan lejár, arra a következetetésre kell jutnunk, hogy a végrehajtás törvényi szabályozása utolsóként szerepel a Kormány fontossági sorrend jében. Egy magyar mondás szerint persze jobb később, mint soha. És ha a törvényjavaslat mindenben megfelelne a modern Magyarország követelményeinek, akkor szívesen lennék nagyvonalú, és azt javasolnám, hogy borítsunk fátylat a késlekedésre, és örüljünk ann ak, hogy egy jó végrehajtási törvény erősíti a jogbiztonságot Magyarországon. Sajnos azonban a Kormány törvényjavaslata a követelményeknek nem felel meg. Szeretném egyrészt azt hangsúlyozni, hogy még a hibákból is jó szándék tükröződik, de önök is tudják, hogy a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ezért miközben méltányoljuk a jó szándékot, nem mulaszthatjuk el, hogy rámutassunk arra, miben téved óriásit a Kormány. Másrészt azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslatban nem csupán a jó szándék érhető tetten, hanem számos részkérdésben a törvényjavaslat maga is kielégítő, előremutató rendelkezéseket tartalmaz, bírálatunkban ezt sem fogjuk elhallgatni.
