Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 8. kedd, tavaszi ülésszak 2. nap (359.) - Kérdések - ELNÖK (Vörös Vince): - SZELECZKY ZOLTÁN, DR. (MDF)
84 amely az előbb említett megszorításokat hozta. Ezek a tárgyalások folynak, azonban a részletekről most még nem áll módomban tájékoztatni az Országgyűlést, mert képlékeny. Ugyanakkor azt a reményemet tudom kifejezni – és ez megalapozott remény – , hogy a Mozgáskorlátozottak Egyesületével, tehát a MEOSZszal és a társegyesületekkel konszenzusban fogjuk tudni módosítani azt a kormányrendeletet, amely az előbb említett megszorításokat hozta. Az időm lejárt, és azt hiszem, hogy minden lényege s kérdésre megfeleltem. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Következő kérdésfeltevőnk dr. Szeleczky Zoltán, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, aki kérdést kíván feltenni az ipari é s kereskedelmi miniszterhez és dr. Pungor Ernő tárca nélküli miniszterhez az ipari kutatóintézetek és ezen belül a Gyógyszerkutató Intézet jövőjének tárgyában. Szeleczky Zoltán képviselőtársamat illeti a szó. Egyben közlöm, hogy a választ dr. Szabó Tamás m iniszter úr adja meg. Kérdés: Dr. Szeleczky Zoltán (MDF) – az ipari és kereskedelmi miniszterhez és dr. Pungor Ernő tárca nélküli miniszterhez – Az ipari kutatóintézetek és ezen belül a Gyógyszerkutató Intézet jövőjének tárgyában SZELECZKY ZOLTÁN, DR. (MDF ) Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miként arra Pungor Ernő miniszter úr többször kitért, gazdasági felemelkedésünknek egyik legfontosabb eleme és a szerkezetváltás kulcsa a kutatásiműszaki fejlesztés. (14.40) Közismert, hogy a központi K +F ráfordítások csökkentek, és a nehéz gazdasági helyzetben levő ipari létesítményektől innovációs igényt és K+F ráfordításokat elvárni jelenleg még illúzió. Külföldi példák bizonyítják, hogy ilyen esetben az állam segítő közbeavatkozása elengedhetetlen, m ég ha jelenleg hazánkban erre meglehetősen korlátozott lehetőségek is vannak. Tudom például, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szakemberei folyamatos kísérleteket tesznek a K+F szférában dolgozók és felhalmozott óriási anyagi és szellemi tőke megm entésére, a jövő számára való megőrzésére és működtetésére, de pénzeszközök híján eddig valós eredmény nemigen születhetett. Létezik egy olyan nézőpont is, hogy ezek az egykori ipari kutatóintézetek tulajdonképpen a régi rendszer gazdasági életéből itt mar adt kövületek. Ez a megállapítás valószínűleg az ilyen jellegű intézetek jelentékeny részére igaz, de vannak olyan intézmények, amelyekre nem áll fenn. És itt mindjárt példaként említhetném a Gyógyszerkutató Intézetet, melynek mint egykori munkatársa büszk én mondhatom, hogy országosan elismert intézmény. Ezt még az ellendrukkereik is elismerik, és tevékenysége fontosnak ítéltetett. Ezt Pungor Ernő miniszter úr is többször kijelentette. Legutóbb az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium végeztetett egy amerikai céggel egy felmérést, és ez olyan eredményre vezetett, hogy az intézmény, az intézet megőrzendő nemzeti érték. Ennek ellenére aggódunk az intézet jövőjét illetően. Országosan igaz, hogy a kutatásfejlesztéssel foglalkozó szakemberek száma mintegy a felére c sökkent. Igaz ez a Gyógyszerkutató Intézetre is. Sajnos azonban nemcsak ésszerű karcsúsítás történt. Az intézet bizonytalan jövője miatt jó szakemberek hagyják el vagy készülnek elhagyni a kutatói pályát, és örülhetünk, ha nem külföldre mennek. Fiatal szak emberek pedig ilyen bizonytalan helyzetű intézetbe nem jelentkeznek. A bizonytalanság egyik legfőbb oka a tulajdonviszonyok tisztázatlansága. A Gyógyszerkutató Intézet tudománypolitikai határozattal 1983ban hat gyógyszergyár tulajdonába jutott, majd 1992ben bekerült az úgynevezett védett, legalább 25%ban állami tulajdonban tartandó intézmények közé. Ez akkor reménnyel töltötte el az intézet munkatársait. Ennek a 126/1992. számú kormányrendeletnek a végrehajtása azonban a mai napig nem történt meg. Állami tulajdonrész a
