Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 9. szerda, tavaszi ülésszak 11. nap (368.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - PAP ANDRÁS (MDF)
822 támogathatnak minden fenntartás nélkül és holmi "papírtigris"indokokra hivatkozva egy olyan mechanizmust, amelybe számolatlanul ömlik a pénz. Ezt bátran ki merem jelenteni, mert milliárdokról is szó van. Itt a nagymarosi gát lebontására vonatkozó, általam laikusként is egyszerűen elborzasztónak tartott mechanizmusokra gondolok. Ezeket egész egyszerűen nem tudom megérteni és elfogadni, h ogy ennek a mechanizmusnak a fenntartása, egyáltalán a versenylehetőségek behozása miért érdeke bizonyos embereknek. Illetve miért ennyire rövid távon tudnak csak gondolkodni? Miért nem lehet ebben távolabbra látni? Nyilvánvaló, hogy ezek az érdekek – akár még a pártállami rendszerben is – mélységesen átszövik egész társadalmunkat, gazdaságunkat és a politikánkat. Az ellenzéknek itt az az érdeke, hogy a Kormányon elverje a port a tehetetlensége miatt. Ugyanakkor nem tudom, miért van az, hogy a kormánytisztv iselő a vízügyből azon tördeli a kezét már, hogy igazából itt nem is vízügyes érdekről van szó: magasabb politikai érdekekről. Mik lehetnek ezek a magasabb politikai érdekek? Választások? Hatalom? Vajon úgy működik ez a mechanizmus, hogy a szigetközi válas ztópolgár, aki ott kertészkedik a Szigetközben, és a nadrágszíjára erősített poros Szokol rádión hallgatja, hogy milyen vita folyik itt most, miközben a gazdaságában dolgozik? Mint a sógorom is. (Dr. Kertész Zoltán: Huszonöt perce hallgat téged!) Még egypá r percig fog hallgatni. Vajon ki gondolja azt, hogy úgy működik a politika mechanizmusa és a választási döntések mechanizmusa, hogy attól fog valaki kormánypártra vagy másra szavazni, ha a Szigetközben a fenékküszöb épül meg, és esetleg a következő napokba n a szlovák oldalon a győzelmi énekek hangzanak, illetve azt halljuk, hogy ennek a lépésnek a velünk perben álló fél örül, illetve az ő érdekét követi? (11.00) Vajon csak freudi elszóláse az a Kormány előterjesztésében kétszer is előforduló igen furcsa ki s kitétel, hogy itt magyar érdekű fenékküszöbről van szó? Ez egy magyar Parlament. A magyar Parlamentnek egy magyar minisztérium előterjeszt egy javaslatot, és ebben azt indokolja, hogy amit ő akar, az magyar érdekű. Vajon miért van erre szükség? Talán túl sokszor mondtuk azt, hogy ennek a fenékküszöbnek a megépítése itt most éppen nem a hosszú távú magyar érdekeket szolgálja, hogy ezt kelljen bizonygatni? (Rajkai Zsolt: Így van!) Ott van a külügy, amely egy sajátos mechanizmus és egy sajátos érdekszféra is . Nyilvánvaló, hogy a külügynek és a külüggyel foglalkozó embereknek az az érdeke, hogy azok a konfliktusok, amik nyilván megvannak – és most a hágai mederbe terelődtek, hála az égnek – , valamilyen módon elsimuljanak. Tehát tisztán látható, hogy például a nemzetközi jogászoknak azon véleményét, mely szerint egyértelműen rontja hágai esélyeinket a vízküszöb megépítése, a külügyből bizonyos tompító jelzések kísérik. Úgy ítélem meg – anélkül, hogy sarkítani akarnám a kérdést – , hogy végeredményben két következ etes megoldás lehetséges. Az egyik az, amely a fenékküszöbbel utat nyit a bősi vízi erőmű eredeti elképzeléseknek megfelelő továbbépítéséhez, hozzákapcsolva a nagymarosi vízi erőművet is. Ennek jeleit lehet látni a magyar közéletben, megjelennek reális zöl d munkásőrök és más kiváló urak, megjelennek nagybecsű professzorok, akik immár azt kívánják épp ezekben a napokban, percekben, hogy a magyar fél kérjen bocsánatot egyrészt a vízépítőktől, kérjen bocsánatot a szlovákoktól, és építsük meg az egészet, tehát lépcsőzzük fel a Dunát, amely bizonyára erre itt most alkalmatlan, és fejezzük be azt, amit elkezdtünk. A másik következetes megoldás pedig az lehet – amit itt én is javasolni igyekeztem – , hogy bírjuk ki, találjunk megoldást arra, hogy a hágai nemzetközi bírósági döntésig – ahol nem tudom elképzelni, hogy a jogunkkal ne éljünk, hogyha kellő következetességgel képviseljük; és bár új ügy lesz, mert környezetvédelmi ügyekkel még nem foglalkozott a hágai bíróság, de nem tudom, hogy egy jogállamban miben bízhat igazából egy jogállam képviselője, mint abban, hogy a jog, nemzetközi jogi szinten is, érvényesülni fog, és ha van igazságunk, akkor az érvényesülni fog.
