Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 9. szerda, tavaszi ülésszak 11. nap (368.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - PAP ANDRÁS (MDF)
821 Racionálisan közelítve rendkívül ellentmondásos és végeredményben megoldhat atlan dilemma elé állítja a vizsgálót, hogy mi mennyi ebben a kérdésben. Képviselőtársaim közül többen ecsetelték már, hogy a különböző számok, amelyek felmerülnek ebben a kérdésben, olyan hihetetlen szórást mutatnak, hogy a magam részéről egész egyszerűen nem tudok a mai álláspontommal tényleg hitelt adni, csak azoknak a véleményeknek, amelyek mögött szubjektíve valamiféle emberi hitelt érzek, vagy látom azt a rendszert, amely mögött a tényleges jobbító szándék áll. Mennyi az a kár, amelyet itt a Szigetköz valójában elszenvedett? Mit jelent az a kár, amit ma a Szigetköz népe elszenved? Vajon hogyan válik ez egyáltalán politikai kérdéssé? Miért nem tudja az a polgármester megmondani, aki a Szigetköz vízpótlásáért hangosan követelőzve jön ide a Parlamentbe, h ogy mi a saját lakosságát, a saját településén lakó embereket ért kár? Bármilyen hozzávetőleges számot vagy adatot nem tud erre vonatkozóan mondani, csak annyit, hogy szükséges mennyiségű vízre van szüksége. Vajon mi a szükséges mennyiségű víz ebben a kérd ésben? mennyibe kerülnek ezek a lehetséges vízpótlási megoldások? Hadd utaljak itt csak egyetlen dologra, amit Horváth képviselőtársam mondott el a szivattyús vízpótlás horribilis költségeire vonatkozóan és az elképesztő környezetkárosításra vonatkozóan. É n mint filosz azonnal megkérdezem: miért nem lehetséges például egy műanyaghabbal, falból készített hangtompítóval – néhány tízezer forintos hangtompítóval – körülvenni ezeket a motorokat, amelyek oly sok decibeles zajt okoznak? Vagy: hol van ezzel szembeá llítva annak a költségnek a mérlegelése, amely a ki tudja, milyen – mert a legkülönbözőbb vélemények hangzanak el – nagyságrendű, mennyire stabil, és mennyi cement felhasználásával készülő vízküszöb, fenékküszöb megépítéséhez kell? Ki tudja ma egyáltalán m egmondani, hogy menynyibe került az előző munkálatok összessége, mikor titkosak azok az adatok, amelyek az egész… (Rajkai Zsolt: Miért titkosak?) …vízlépcső építésére vonatkoznak? Az Állami Számvevőszék erről készült kimutatása máig nem kerülhet a nyilváno sság elé. (Rajkai Zsolt: De nem ez.) Nyilvánvaló az is, sokszor nem lehet meghatározni, de elképesztő összegekről van szó. Tudomásom van róla, és nyilvánvalóan figyelembe kell venni azt, hogy itt egy sokféle szempontú, hasznosítású komplexumról van szó. Le gújabban már talán az olajtárolás lehetősége is szóba jöhet, hiszen a nemrég kiömlött olaj – mintegy 80000 m3 – tárolására is rövid időre alkalmasnak bizonyult a gátrendszer. Ugyanakkor azt sem ismerjük… És most mekkora károkat félünk valójában, hány fa, m ilyen élőlények kipusztulását féljük akkor, amikor korábban ennek a sokszorosát nem féltettük, és korábban ennek a sokszorosához hozzájárultunk? Nem tudom, miért nem történt eddig beavatkozás. Miért esnek véletlenszerűen – vagy tán nem így – egybe azok a s zlovák, lényegében a vízzel való zsarolással egyenértékű, illetve a víz nem megadásával egyenértékű intézkedésekkel azok az ezen az oldalon bekövetkezett intézkedések, amelyek következtében kevesebb víz jutott oda, ahova egyébként magyar hatáskörben is jut tathattunk volna vizet? Miért nincs felmérés arra vonatkozólag, hogyan lehetne akár az egész Szigetköz mezőgazdaságát öntözővízzel ellátni? Hol vannak a mezőgazdasági tárca vagy a szakemberek erre vonatkozó számításai? Hiszen itt hihetetlen összegek vannak . Itt egy olyan mechanizmus van, amely ellen nem egészen értem, hogy a gazdasági bizottságban ülő tisztelt pragmatikus, reálpolitikus képviselőtársaim hogyan tudják jó lelkiismerettel adni a véleményüket ilyen egyértelműséggel. Hiszen itt egy olyan mechani zmus működik, ahol például a magánérdek, a magángazdaság érdeke és a verseny egyáltalán szóba sem jöhet. Itt az állami költségvetéstől függő és abból nem a Szigetközbe, hanem az állami költségvetésből bizonyos zsebekbe egy az egyben átpumpáló mechanizmusok működnek. Nem akarom ezt az érdekközösséget, ha úgy tetszik, a vízügyi lobbyt valamilyen módon kárhoztatni. Természetes érdekek, egzisztenciák vannak emögött, amelyek eljutnak addig a szintig, ameddig ezt képviselni tudják. De akkor, amikor mi itt magános ításról és a magángazdaság előnyeiről beszélünk, a gazdasági bizottság ugyanezt a célt szolgáló kiváló szakemberei hogyan
