Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 8. kedd, tavaszi ülésszak 2. nap (359.) - Kérdések - ELNÖK (Vörös Vince): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
83 részéről, akik valójában nehezen tekinthetők mozgáskorlátozottaknak, és ezért nem illetheti őket a támogatás. A szigorító i ntézkedések azonban a vétlen többséget hozták ellehetetlenült és kilátástalan helyzetbe. A tárgyalások azt bizonyítják, hogy az érdekvédelmi egyesületek bevonásával folytatott társadalmi kontroll biztosítható, és a visszaélések tán kiszűrhetők a jövőre von atkozólag. Mindezek alapján kérdezem: felülbíráljáke a sérelmes intézkedéseket, és megelőzhető lett volnae a demonstrációs szándék a minisztérium belső elemző, tehát megelőző munkája eredményeképp? Várom szíves válaszát, miniszter úr. (Egykét taps a füg getlenek soraiból.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az elhangzottakra dr. Surján László népjóléti miniszter úr adja meg a választ. Dr. Surján László népjóléti miniszter válasza SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztel t Képviselőtársam! Ön azzal kezdte, én is tudom, hogy azok a 91 – 92. évi rendeletek bizonyos feszültségeket hordoztak magukban. Én azzal folytatom, hogy ön is tudja, hogy ezek a rendelkezések igen jelentősen bővítették az ellátások körét. Az éremnek ez is e gy nagyon lényeges eleme, hiszen korábban a gépkocsival rendelkező mozgáskárosodottak kaptak közlekedési támogatást, az új rendszerben pedig nem függvénye például az egyik támogatási formának, hogy az illető rendelkezike gépkocsival vagy nem. Azt hiszem, e Házban mindnyájan egyetértünk abban, hogy aki mozgáskorlátozott, és nem áll módjában gépkocsit tartani vagy vezetni, még ugyanúgy rászorul, sőt – tegyük hozzá – úgyabbul rászorul a társadalom olyan irányú segítségére, hogy egy taxiszámlához, vagy egy bér lethez, vagy egyébhez hozzájusson. Ez is benne volt azokban a rendeletekben, azt hiszem, a becsületnek annyival tartozom, hogy innen indítok. Valóban onnan folytathatom, hogy 92ben, amikor ez az egész akció elindult, az első visszajelzések pozitívak volta k, és az a bizonyos visszaélés, amit ön említett, nem jelent meg. 93 folyamán azonban, amikor egy összegszerű emelés is bekövetkezett, észlelni lehetett azt, hogy különösen a 12000 forintos támogatást igénybe vevők körében meglepően magas volt a visszaélés ek aránya. A MEOSZszal egyetértésben, párhuzamosan is, meg együtt is, célvizsgálatot végeztünk, szeptember folyamán ennek eredményeiről a sajtó nyilvánossága előtt beszámoltunk, de ezekkel az indirekt eszközökkel nem volt megállítható az a fokozott kiáram lás, amely ezt a támogatási formát szociális segélyként is kezelte. Egyetértek azonban képviselő úr kérdésének további részeivel; nevezetesen azzal, hogy igenis az odaítélés pontossága irányába kell ebből a csapdahelyzetből kitörni. A tavalyi nagymértékű d eficit a Pénzügyminisztérium oldaláról is a rendszer karbantartását szorgalmazta, és ezt az államháztartás egészét figyelembe véve nem lehet kifogásolni vagy antiszociális jellegűnek tartani. A minisztérium – és ebben már rögtön célzok az ön legutolsó kérd ésére is – valójában az odaítélés szigorítása irányában kereste a megoldást. Akkor azonban nem találtunk egy olyan konszenzusos rendszert, amely a hatékony ellenőrzést biztosítani látszott volna. Azóta két változást kell mondanom: egy rosszat meg egy jót. Egy rosszat: ahhoz, hogy a költségvetés üzemképesen felálljon, egy szigorító rendelkezés, kormányrendelet jelent meg, amely a figyelmet a munkába járó mozgáskorlátozottra irányította. Itt nem lépett vissza; az idősebbek és fiatalabbak körében visszalépett. Valóban mind a MEOSZt, mind minket is – nem azt mondom, hogy váratlanul ért, mert azért ez előre látható volt – az utána kapott reakció szembesített azokkal az élethelyzetekkel, ahol egyértelműen kiderül, hogy ártatlan emberek itták meg a levét azoknak a visszaéléseknek, amelyeknek nem lett volna szabad bekövetkezniük. Ez a rossz. A jó az, hogy az Országgyűlés a költségvetés végszavazásánál végül is egy 500 milliós többletet adott erre a rovatra. Ez lehetőséget adott arra, hogy újratárgyaljuk annak a rend eletnek a tartalmát,
