Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 9. szerda, tavaszi ülésszak 11. nap (368.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ILKEI CSABA, DR. (független)
815 érvényesítésének egyedüli útja a hágai per folytatása. Kérdés ugyanis, hogy a C variáns to vábbi terveibe illő építkezésekben való részvételünk mellett marade a terv folytatására esély. Nagyon hiszem, hogy marad esély. Ezzel együtt a saját döntésemet nem tudom sem szakmailag, sem erkölcsileg megalapozottnak tekinteni akkor, hogyha igennel szava zok. Végül hadd idézzek a bizottsági meghallgatáson is szereplő szakértő véleményéből, aki azt mondja – Valki László, a budapesti egyetem professzora, egyébként öt évig évfolyamtársam az egyetemen – : a magyar álláspont egyértelműen puhulna abban az esetben , ha Dunakilitit bármilyen formában működtetni kezdenénk. (10.20) Abban teljesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy merő kormányzati jogi szempontból a dunakiliti műtárgy működtetése nem azonos azzal az elképzeléssel, amit 1977ben előírtak – ez bi ztos. Az a probléma, hogy tárgyalunk egy olyan szlovák kormánnyal, amely magától értetődően a saját érdekeit figyelembe véve értelmezi a dolgot. De ez még hagyján, ezt enélkül is megtenné. A fő probléma az, hogy a hágai bíróság bírái is – jogászok lévén – percepciók alapján ítélnek. Ha nekik az az érzésük támad, hogy a Dunakilitinél létesített műtárgy üzembe helyezhető, a magyarok hajlandók is voltak üzembe helyezni, hajlandók voltak használni, akkor tulajdonképpen ez a probléma számukra nagyjábanegészében megoldható. Attól félek, hogy egy ilyen megközelítés a hágai bíróság tagjait, amikor a döntésre kerül sor, ebbe az irányba fogja mozgatni – eddig az idézet. Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy nem kellemes dolog olyan érvek hallgatása, amelyek megingatnak bennünket döntéseink egyedüli helyes voltába vetett hitünkben; tudom, hogy az ilyen eltérő vélemények feszültséget keltenek, de a mi foglalkozásunk ilyen, hogy állandó konfliktusokkal és feszültségekkel kell szembenéznünk. Mint ahogy a jó orvosnak, nekünk is vallanunk kell a nil nocere elvét, hogyha nem vagyunk biztosak valamiben, akkor legalább ne ártsunk, és hogyha időlegesen használunk, akkor gondoljuk meg, hogy ez az időleges előny távlatilag milyen hátrányokkal jár. Gondoljuk meg, hogy ha nem tudjuk el dönteni az előnyök és a hátrányok arányát, akkor szabade a rövid távon látható előnyök mellett döntenünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Ilkei Csaba független képviselő. Az ülés vezetését átadom Vörös Vi nce alelnök úrnak. (Az elnöki széket Vörös Vince foglalja el.) Felszólaló: Dr. Ilkei Csaba (független) ILKEI CSABA, DR. (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vitában mára eljutottunk oda, hogy az elmúlt évek tapasztalati tényeiből végérvényesen levonható néhány meghatározó következtetés. Először is, mindenféle tárgyalás teljes kudarchoz vezetett ebben az eleve elrontott ügyben – értem alatta, hogy eleve politikai döntéssel keletkezett ügyben. A nemzeti érdekeket kifejező magyar álláspontot nem si került érvényesíteni sem a vízügyi, sem a diplomáciai tárgyalásokon, sem a két ország parlamantjei, sem kormányai közötti kompromisszumkereső megbeszéléseken. Semmiféle eredményt nem hoztak a társadalmi szervezetek kezdeményezései, a magáncélú megmozduláso k, a tömegdemonstrációk. A Kormány nem tudott érvényt szerezni az Európai Közösségek szakértői bizottsága által javasolt kétharmadegyharmad arányú vízmegosztásnak. De arra sem tudta rávenni a szlovák felet, hogy nyissa meg a dunacsúnyi árapasztó néhány ka puját. Sőt, odaát néhány hónapja kijelentették, az árapasztó árvízlevezetésre épült és nem vízpótlásra, műszaki átépítése miatt 1996ig egyáltalán nem tud nekünk vizet adni. Pedig csak innen kaphattunk volna, csak innen kaphattuk volna a minimumot: őszszel – télen 500600 m3 másodpercenként; nyáron, a vegetációs időszakban a szükséges 10001200 m3t. Ezek tények.
