Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 9. szerda, tavaszi ülésszak 11. nap (368.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ILKEI CSABA, DR. (független)
816 A szlovák parlament illetékes bizottságával folytatott tárgyalásokon is nyilvánvaló volt partnereink időhúzásos taktikája. Látszólag a megegyezés sz ándéka jellemzi ezt a taktikát, aztán elmerülés a szakmai részletekben, mindenki szakértőket sürget, és a szakértők szakértőire hivatkozik mint elfogulatlan, tárgyilagos játékos, aztán amikor eljutunk a megállapodáshoz közeli állapothoz, akkor váratlanul m inden ok nélkül visszavonul a szlovák delegátus. Nemakarásnak nyögés a vége – mondja a magyar ember. Kész tények elé állítottak minket, és náluk volt és van az ökológiai előny. A saját oldalukon vizes paradicsomot teremtettek; akinek vize van, annak élete van. Beindították az erőművet, megszerezték a Dunaszabályozás kulcsát, a dunacsúnyi 20 kapus árapasztót, következésképpen itt maradtunk mi a legnagyobb ellenfelünkkel, tisztelt képviselőtársaim, az idővel. Az idővel, amivel kapcsolatban itt is elmondom, h ogy az életben a legfájdalmasabb szó, hogy "késő". Soha többet nem teheted meg azt, amit egykoron megtehettél volna. Az időbeni cselekvés hiánya végzetes károkat okoz. Ha a másik oldalon csak tárgyalási készség van, de nincs megállapodási szándék és akarat , akkor a mi részünkről vétkes minden várakozás, minden elméletieskedés, minden újranyitott vita. A hágai döntés kissé messze van, és kimenetele bizonytalan. Némi megalapozatlan várakozás is mutatkozik – ezt tükrözik Zétényi képviselőtársam szavai is – , tu dniillik az a várakozás, hogy Hága majd nemzeti igazságot fog szolgáltatni nekünk. Nem. Hága bírói igazságot fog szolgáltatni, Zétényi képviselőtársam, nem nemzeti igazságot – bírói igazságot. Jól tudjuk egyszerű gyakorlatunkból, a hazai jogi valóságból, h ogy mekkora a különbség a kettő között. Ki ne tudná jobban, mint ön… Itt már rég messze vagyunk attól, hogy Londonban 95%os arányú vízmegosztásban állapodtunk meg; hogy az Európai Közösségek szakértői kétharmadegyharmad arányú vízmegosztást javasoltak. E zek nem kötik a bíróságot. S aki egy kicsit is avatott, mert a környezetvédelmi bizottságban, valamint a dunai vízlépcsőrendszer kérdéseivel foglalkozó ideiglenes bizottságban végigkövetheti a terméketlen vitát, az tudja, hogy a Külügyminisztériumból egész en másfajta jelzések érkeznek. Bizonyos hírek az elmúlt esztendő végén arról szóltak, hogy csökken az érdeklődés álláspontunk iránt. Már senki sem nyilvánít határozott véleményt. A diplomatikusabb megközelítések a megfogalmazásokban is jelentkeznek. Békés, arányos rendezés kerül szóba, sőt a Hágai Nemzetközi Bírósághoz közel álló egyes szakértők, egészen konkrétan: német szakértők úgy nyilatkoztak, hogy olyan döntés várható majd 1996ban vagy 1997ben, hogy a felefele arányú hasznosítást mondják ki, óva mi ndkét felet a túlhasznosítástól. Ha ez így van, akkor a józan ész meg a diplomácia is azt diktálná, hogy elébe kell menni ennek az eredménynek időveszteség és közbülső károk nélkül. Hogyan lehet elébe menni? Úgynevezett ideiglenes megállapodással vagy pere n kívüli egyezséggel. De hát ugyanazzal a féllel állunk szemben, amely semmilyen kompromisszumra nem hajlik, csak az időhúzásos taktikát alkalmazza minden tárgyaláson, minden megnyilvánulása ezt tükrözi! Mindezzel szemben áll az a józan megítélés, hogy még egy vegetációs időszakot nem él át helyrehozhatatlan károk nélkül a Szigetköz. A Szigetköz védett természeti értékeit 150160 milliárd Ftra becsülik. Már szinte közhelyszerű ismeret, hogy a vízellátásra épült a térség mezőgazdasága, állattenyésztése, az erdészet, a hajózás, a halászat, az egész településszerkezet, a lakosság életvitele, életformája, tehát a térség egész gazdasági, társadalmi berendezkedése. (10.30) Az ideiglenes vízpótlás és a kárenyhítés ezért ma létkérdés. Ahogyan a Magyar Tudományos Ak adémia 1993ban egy tanulmánya végén megállapította, az átmeneti megoldás a túlélés szempontjából áldásos, ha nem is az igazi megoldás. Igazi megoldás, képviselőtársaim, nincs. Csak a kisebb rosszat választhatjuk. Nekem gyanús, ha valaki óriási magabiztoss ággal teszi le a voksát egyik vagy másik megoldás mellett. Nincs ilyen! Nem is bizonyítható. Ha még egy évig folynak elméleti és szakmai meg szakértői viták és elemzések, akkor is csak a kisebbik rosszat választhatjuk.
