Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 9. szerda, tavaszi ülésszak 11. nap (368.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
814 A dunakiliti küszöb építése véleményem szerint ilyen veszélyt rejt magában, és sajnos, nemcsak szerintem, hanem nemzetközi jogászok álláspontja szerint is. A bősi erőmű további te rveibe illő beavatkozás, a Duna újabb elzárása – mert erről van szó, a Duna elzárásáról van szó, amikor olyan tapintatosan fenékküszöbről vagy fenékgátról beszélünk – és az erőműrendszer közös tulajdonú főműtárgyának, a dunakiliti duzzasztónak az üzembe he lyezése a nemzetközi közvélemény és a nemzetközi bíróság számára is azt az üzenetet hordozza, hogy Magyarország módosította álláspontját, és a Duna elvesztését, legalábbis időlegesen, realitásként fogadja el. Mint a kisebbségi ügyekkel is foglalkozó ország gyűlési képviselő, ki kell, hogy térjek a szlovákiai magyar kisebbség sorsára gyakorolt hatásra abban az esetben, hogyha megvalósul ez a döntés. Kezemben tartom az egyik szlovákiai magyar vezetőnek az Európai Közösségek Bizottsága elnökéhez írott levelét, amelyben nagy hangsúllyal mondja, hogy mi ott élők – idézet kezdete – azonban szenvedünk attól, hogy lakóterületünk egy részét elvágták eddigi természetes társadalmi közegétől és beszorították a vízi erőmű és a Duna eredeti főmedre közé. Csak mi látjuk, ho gy éjjelnappal 18 mrel a fejünk fölött másodpercenként több ezer köbméter víz folyik egy olyan építményben, amelynek a minősége az elmúlt rendszer munkaerkölcse miatt megkérdőjelezhető. Kárt szenvedünk azáltal, hogy több ezer hektár földünket ellenérték nélkül elvették, kárpótlás, vagy föld viszszaadásának reménye nélkül kisajátították. A szakértői vélmények szerint több mint 50000 hanyi szántóföldünk kiszárad a talajvíz szintjének süllyedése miatt. A félelem vagy az anyagi következmények nyomása miatt s okan inkább az elköltözést választják, elmenekülnek szülőföldjükről, messze a Dunától. Mindezt védelem nélkül éljük át. S végül azt is mondja: kérjük, hogy az Európai Közösség ne feledkezzen meg még egy szempontról: a Duna e szakaszának mindkét oldalán szi nte kizárólag magyarok élnek. A szlovák kormány és a szlovák politika saját törekvéseinek salakját üríti ránk, amikor a bősi vízi erőmű feltétel nélküli működtetését szorgalmazza. Olyan viszony alakul ki, amely hasonlít a gyarmatosítók és a gyarmatok viszo nyához, a szenny a gyarmati bennszülötteké, a haszon a gyarmatosítóké. Kérjük önöket, hogy mielőtt pontot tesznek szakvéleményük végére – mondja, de ad analogiam én értem azokra a szakvélemé nyekre is, amelyeket itt figyelembe veszünk – jöjjenek el hozzánk megnézni kiszáradt kútjainkat, házaink repedező falait, s a fejünk felett toronymagasságban vésztjóslóan zúgó víztömeget. Csak ezután mondják ki a végső szót! Én azt hiszem, hogy ez a javasl at, ami előttünk, kezünkben van, nem ad választ ezekre a kételyekre. Valóban nem állíthatjuk azt sem, hogy egy részletes cselekvési program minden tekintetben átgondolt – hatásaiban és eredményeiben átgondolt – változatáról és részéről van szó. Valóban elf ogadom előttem szólott képviselőtársaim azon utalását, hogy én csak arról tudok dönteni, aminek a szakmai és erkölcsi megalapozottságáról meg vagyok győződve. Nem kétlem, hogy a döntés előkészítése szakmailag az adott szűk körben megfelelő volt, mégis bizo nyos régi reflexek működnek, dolgoznak bennem. Például az a reflex, hogy tudom, miszerint a vízlépcsőkészítés volt haszonélvezői jelenleg a Szigetköz megmentői. Bízom benne, hogy valóban a Szigetköz megmentését és nem valamilyen politikai taktikai lépést k észítenek elő. De kétségtelen, hogy ismét gátat akarnak építeni, és a cél érdekében a vízpótlásnak és hatásainak szakmai elemzése helyett sok más eszköz is felvetődik, többek között a térség képviselőinek és magas rangú tisztségviselőinek a megnyerése álta l. A fenékküszöb tervezői egyúttal a dunakiliti duzzasztó üzembe helyezését is tervezik. Világosan kell látnunk, hogy itt a dunakiliti duzzasztó üzembe helyezéséről is szó van. Ezért a fenékküszöbről történő döntés tétje nem több és nem kevesebb, mint hogy akarjuke a vízlépcsőrendszert folytatni vagy sem. Én nagyon hiszem, hogyha olyan döntés születik, hogy ezt a kormányelőterjesztést elfogadjuk, akkor sem akarjuk a vízlépcsőrendszert folytatni. De megint más kérdés, hogy ez kifelé hogyan lászik. A Sziget köz átmeneti vízpótlása egyszerű eszközökkel megoldható lenne, a fenékküszöb tervezői azonban erről nagyon keveset beszélnek. Nem törődnek azzal, hogy a magyar érdek
