Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 9. szerda, tavaszi ülésszak 11. nap (368.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - FILLÓ PÁL (MSZP) - ELNÖK (Szabad György): - ZSEBŐK LAJOS (MDF)
807 Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A javaslat – ami előttünk fekszik – azt mondja, hogy az 1843as folyamkilométernél, tehát Dunakilitinél épüljön egy fenékküsz öb – van, aki fenékgátnak nevezi – , és ez emelje meg a Dunában lévő csekély vízmennyiség szintjét, és tereljük bele a mellékágakba, hogy a Szigetköz vízpótláshoz jusson. Érdemben erről szól a javaslat, a többi mind körítés hozzá. Fölmerül a kérdés – mint a hogy föl is merült már itt is, és sokat vitatkoztunk róla – , hogy vajon az Országgyűlésnek mi a dolga. Vajon egy politikai döntést kell hozni, és ne ártsa bele magát szakmai dolgokba? Vagy pedig az igaz, ami hangot kapott az elmúlt időszakban szintén, hogy ez egy kemény szakmai kérdés, és egy szakmai kérdést szakmai érvek alapján kell eldönteni? Én úgy gondom, hogy egy nagyon nehéz, nagyon összetett kérdés, melynek rendkívül jelentős politikai tartalma és rendkívül szerteágazó és jelentős szakmai tartalma v an. Érdemben nagyon nehéz megtárgyalni, mert rengeteg időt vesz igénybe. A bizottsági ülésen sincs erre elég idő nagyon sokszor, de különösen itt, a plenáris ülésen nincs rá idő. A magam részéről – hogy egyszerűen közelítsek a kérdés megvitatásához, megtár gyalásához – azt a kérdést teszem föl, hogy a javaslat mit hoz. Mit hoz érdemben, mi az előnye, és mit visz, milyen károkat okoz? (9.40) Ezt kell összevetni. Nem egy szelet mentén, nem egy szakmai kérdés mentén, nem azt hajtogatva, hogy ez egy politikai dö ntés, és legyünk túl rajta, és nem érdekes, legyen már valami, hanem átgondolva az egészet. Tehát meg kell nézni: mit hoz és mit visz. Amikor én ezt megnézem, akkor tudnom kell, hogy egy folyamatról van szó. Egy folyamatról, melynek egy állomásánál tartunk ; egy olyan állomásánál, aminek az előző állomásait ismerjük ugyan, de a későbbi állomásokról csak feltételezéseink vannak, nekem is, és az ellentétes véleményt képviselőknek is feltételezései vannak csupán. Tehát meglehetősen bizonytalan ez a helyzet, ame lyben nekünk egy nagyon komoly döntést kell hozni. S itt van a másik szempont, amikor a döntésnél azt vizsgálom, hogy mit hoz és mit visz. Tudnom kell, hogy érdemben miről döntök. Nem igaz az, hogy ennél a fenéklépcsőtárgyalásnál, tehát a szigetközi vízpó tlás tárgyalásánál csak arról döntünk, hogy ott most legyen víz, mennyi legyen, és hogy jusson oda. Sokkal többről van szó! Rendkívüli fontosságú, mert a vízlépcső sorsáról döntünk. Tehát azt mondtam, hogy a folyamatot kell szemlélni. Tekintsünk vissza nag yon röviden – nem akarok belemenni és nem is akarok adatokat felsorolni, de tekintsünk vissza – arra az időszakra, amíg a szlovákok nem terelték el a Dunát. Mi volt? Volt 77ben egy szerződés, többféle vélemény ütközött, majd eljutott az ország, még az elő ző Országgyűlés oda, hogy nem kell vízlépcső. Akkor, amikor ide eljutottunk, ez egy lényeges társadalmi kérdés is volt. Ez környezetvédelmi kérdéssé nőtte ki magát, és előtérbe került mint megoldandó probléma. Úgy gondolom, hogy ennek a kérdésnek a környez etvédelmi vonatkozásai ugyanolyan lényegesek, mint voltak négy vagy öt évvel ezelőtt, de valamivel többet tudunk róla – ez a véleményem. S amiket tudunk róla, az nem azt támasztja alá, hogy nem olyan jelentős ez a kérdés, hanem a fordítottját, azt támasztj a alá, hogy ez jelentősebb kérdés. Tehát miután megkötődött a szerződés, és elindult az építkezés, eljutott az előző országgyűlés oda, hogy ez az építkezés nem jó, függesszék fel a munkálatokat; akkor lépett be ez az Országgyűlés és hozott egy olyan ország gyűlési határozatot 91ben, ami azt mondja, hogy a Kormány tárgyaljon a szerződés megszüntetéséről és egy új szerződés megkötéséről közös megegyezéssel. Tehát ez a Parlament 91ben, működésének az elején nem azt mondta, hogy bontsuk le a vízlépcsőt, nem az t mondta, hogy a szlovákokkal nem tárgyalunk, hanem mi majd megmondjuk, hogy hogy kell, hanem azt mondta a Kormánynak, hogy tárgyaljon a szlovák féllel. És a Kormány tárgyalt a szlovák féllel. A parlamenti felhatalmazásnak megfelelően számos kísérletet tet t arra, a legmagasabb szinten tett rá kísérletet, hogy a tárgyaláson egyezség szülessen, közös megegyezéssel szülessen egy olyan
