Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 9. szerda, tavaszi ülésszak 11. nap (368.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - FILLÓ PÁL (MSZP) - ELNÖK (Szabad György): - ZSEBŐK LAJOS (MDF)
808 megoldás, mely a szerződést módosítani tudja, és az egész vízlépcső kérdését el tudja dönteni. Tehát nem igaz az, hogy Magyaror szág merev volt. S amikor ez a közös megegyezés kudarcba fulladt, léptennyomon kudarcba fulladt, és a szlovák fél önhatalmúlag elkezdte építeni a vízlépcsőt, akkor született egy olyan döntés, hogy induljanak háromoldalú tárgyalások az EK részvételével. Mi vel kétoldalú részvétellel nem született eredmény, csak az lehetett a reményünk – mivel a szlovák fél semmiféle érvre nem hallgatott – , hogy a harmadik fél, az EK nemzetközi színtéren tud segíteni, és ezzel a segítséggel egy jobb, nekünk megfelelőbb és az igazságnak inkább megfelelő helyzetet tudunk elérni. Sajnos, az a tárgyalássorozat is eredménytelen volt, amikor az EK belefolyt harmadik félként, külföldi szakértők belefolytak harmadik félként, és nem azért, mert nekünk nem adtak igazat, hanem azért, mer t a szlovák fél ettől függetlenül építette tovább! Beszélő viszonyban voltunk, de engedményt sohasem adott, soha nem kötött semmiféle kompromisszumot, de épített tovább. Akkor következett az az állomás, hogy az Országgyűlés hozott egy olyan döntést, hogy M agyarországnak a szerződésből ki kell lépni, meg kell szüntetni, érvényteleníteni, nagyon sokféle megfogalmazás volt. Akkor, amikor már épült a C variáns, akkor született ez az országgyűlési határozat. Tehát nem igaz az, hogy azért épült meg a C variáns, m ert megszüntettük a szerződést. Előbb elkezdték építeni. S akkor, amikor papírtigrisek röpködnek – nagyon jó érv és elég olcsó; nem akarok más szót mondani rá: érv – , akkor született ez az érv, amikor a szlovákok a C variánst elkezdték építeni. Akkor, amik or a legelején voltak, és nem lehetett még azt tudni, hogy valóban ez egy olyan építkezés lesz, ami egy új megoldást hoz, egy új Dunaelzárást a műtárgyaival, vagy pedig egy olyan megindított munkafolyamat, ami Magyarországot mintegy arra kényszeríti, hogy menjen bele Kiliti üzemeltetésébe, és ne kelljen megépíteni. Akkor ezt nem lehetett felmérni. Én sohasem neveztem volna papírtigrisnek, mint ahogy, amikor a bizottság részéről kimentünk megnézni az építkezést, akkor lehetett látni, hogy nem papírtigris, m ár nemcsak arról van szó, hogy Magyarországot valamilyen irányba terelje, hanem valóban, elkezdtek egy műszaki létesítményt építeni, és ennek az építési helyszínen lévő tervdokumentációját is láttuk, hogy mi az, amit meg akarnak valósítani. És az valóban n em volt papírtigris! De nem az a lényeg, hogy ki minek nevezte ezt a dolgot, hanem az a lényeg, hogy mi kölcsönös egyezségre próbáltunk törekedni, hogy mi bevontuk nemzetközi szereplőként az EKt. Nem sikerült egyezséget elérni. És akkor, amikor ez nem sik erült, elkezdték építeni a C variánst, mi pedig felbontottuk a szerződést. Ez a lényeg, s nem az, hogy ki mit mondott és hogy mondta. Azon múlik a dolog, és azért alakult ki a helyzet, mert a szlovákok nem voltak hajlandók belemenni semmibe, ami az ő érdek eik ellen szólt. Ezen múlott. Nem azon, hogy itt ki minek nevezte a dolgokat. Tehát azt mondtam, hogy ez egy folyamat. Ha továbbgondoljuk a folyamat részeit az elterelés óta: születtek országgyűlési határozatok, és az országgyűlési határozatok az t mondták lényegileg, hogy készüljön egy cselekvési program az adott helyzethez; felkérték a Kormányt, hogy készítsen egy cselekvési programot: mi legyen a Szigetközzel, hogyan lehet megoldani a problémákat? És nemcsak vízpótlásról volt szó, hanem annál so kkal többről! Az összes vonatkozásról, amit az elterelés okozott, hogy az új helyzetnek megfelelően mit és hogy lehet csinálni. Ennek a cselekvési programnak négy dátuma is volt. És igaz az, furcsán néz ki, hogy itt vagyunk, most van valami, de ez sem a cs elekvési program, hát hol volt a Kormány?! Az a véleményem, hogy a Kormány nem nagyon tehetett mást. Az a véleményem, hogy volt annak értelme, hogy ezeket a határidőket módosították, mert nem lehetett tudni, hogy az ÖregDuna medrében vajon lesz víz vagy n em lesz víz. Nem lehetett tudni, hogy a szlovákok mire kényszerülnek, hogy mennyi az a víz, amit az ÖregDunába kénytelenek átadni. Mert az mese, hogy a létesítmény nem képes átadni a vizet! Az egy mese! A szándék hiányzik! A megépült műtárgysorozat, a C v ariáns műtárgyainak a részei képesek átadni, úgy is fogalmazhatnék, hogy majdnem az egész vízmennyiséget az árapasztókon keresztül, mert ez megvan. Lehet, hogy az alvízi részét meg kell hozzá csinálni, de az egyszerűen nem kérdés, amikor ilyen súlyú a dolo g.
