Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 8. kedd, tavaszi ülésszak 2. nap (359.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GLATTFELDER BÉLA, a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
70 A visszavonást és a minisztercserét követően újraindult a földtörvényjavaslatokat gyártó gépezet. A múlt év nyarán meg is jelent né hány további termék, amelyek szélsőséges állásfoglalásaikkal felváltva borzolták a szakma és a koalíciós képviselők idegeit. Aztán sor került egy olyan egyeztetésre, amelyben Lovászy Csaba államtitkárnak valóban kiemelkedő érdemei voltak. E kalandos előzmé nyek után most a Parlament előtt fekszik a 14 809es számú, a termőföldről szóló törvényjavaslat. A javaslat – bármennyire is furcsán hangzik – egyszerre elkésett és ugyanakkor idő előtti is. Elkésett, mivel a Kormánynak az elmúlt négy évben nem sikerült a termőfölddel kapcsolatos viszonyokat átfogóan, komplex módon szabályozó törvényjavaslatot a Parlament elé terjesztenie, miközben a termőföldet érintően olyan jogszabályok születtek, amelyek időben elnyújtva, gyakran egymásnak is ellentmondóan kerültek elf ogadásra, alapvetően determinálva és jelentős részben megoldhatatlan feladat elé állítva a termőföldre vonatkozó kodifikációt. A megalkotott jogszabályok közül itt most csak három csoportot emelnék ki külön: az úgynevezett kárpótlási törvényeket, a szövetk ezeti átmeneti törvényt és a földkiadó bizottságokról szóló törvényt. Ezen törvényeknek a termőföld kodifikációjánál figyelembe veendő fontosabb következményei ma már többnyire láthatóak. A szabályozás a földtulajdon és az egyéb szövetkezeti vagyon privati zációját kettéválasztotta, és jelentős részben különböző tulajdonosi körhöz juttatta. Ezzel a termelésieszköztulajdon elvált a földtulajdontól, ami önmagában is előtérbe helyezi a földbérlet intézményét. A földmagántulajdon kialakításának módjával sikerül t több mint 2 millió tulajdonost létrehozni, vagyis elképesztő mértékű földtulajdonaprózódás ment végbe. Ráadásul az egyes földtulajdonosok különböző jogcímeken, különböző helyen szereztek földtulajdont, ami további problémák egész sorát veti fel. A földt ulajdon és a földhasználat jelentős részben elválik egymástól, hiszen a termelésieszköztulajdonosnak gyakran nincs földtulajdona, a földtulajdonosnak pedig nincs termelési eszköze, illetve forrása, hogy a tulajdonába került földre mezőgazdasági vállalkozá st alapítson. A földbérlet meghatározóvá válása miatt eldöntendő, hogy a mezőgazdaság hitelezése érdekében hogyan működtethető a földjelzálog, hogyan teremthető meg a földbérlő védelme, beruházásainak biztonsága. Jelentős ellentmondás, hogy amíg a kárpótol tak ingatlankialakítási költségeit az állam viseli, addig a részaránytulajdonosok esetében az állam csak a költségek maximum 50%át vállalja át. Ráadásul ösztönzők hiányában a részaránytulajdonok kiadásának végső időpontja így nem is határozható meg. A te rmőföld tulajdonjogi helyzetét érintő bizonytalanságot okozza az is, hogy a Kormány még mindig nem terjesztett be javaslatot az első kárpótlási törvény 24. §ának alkotmányos módosítására. Amennyiben a termőföldre vonatkozó törvény a beterjesztett javaslat tól eltérően átfogóan szabályozta volna a termőföldet érintő viszonyokat, a kialakult ellentmondások elkerülhetőek lettek volna. (12.30) Idő előtti a javaslat, mivel a már megalkotott törvények hatásaira vonatkozóan sem az előterjesztő, sem a jogalkotó nem rendelkezik végleges és pontos adatokkal, mivel a termőföldtulajdont átalakító folyamat – elsősorban a kárpótlás befejezetlensége miatt – még nem zárult le. Ha ez megtörtént, a végleges tulajdoni struktúra ismeretében a valóságos viszonyokkal számolni tud ó javaslat terjeszthető elő. Ma azonban a jogalkotó fantáziájára kénytelen hagyatkozni. Ezért úgy vélem, hogy a termőföldre vonatkozó törvény mostani beterjesztésének elsősorban nem szakmai, hanem politikai okai vannak.
