Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 7. hétfő, tavaszi ülésszak 9. nap (366.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) - ELNÖK (Szabad György):
646 Vagyis az ellenzék valamiért úgy vélte, szerencsésebb egy olyan helyzetet teremteni a Rádióban és a Televízióban, amely helyzetben majd k ésőbb minden felelősség a kormányzópártokra hárítható, mintha meghozták volna a törvényt velünk együtt (Taps a jobb oldalról.) , és ha velünk együtt állapodtak volna meg az új elnök, illetve elnökök személyében. (16.20) Erről tehát ennyit. A történetről en nyit. Nagyon kérem a tisztelt ellenzéket, gondolkozzék el azon, miért volt érdeke nem megszavazni a Magyar Televízióról szóló törvényt akkor, amikor abban már megállapodás volt, hogy milyen felügyelőbizottságot állíthattunk volna fel (Dr. Szigethy István: Úgyis felrúgtátok volna!) milyen kuratóriumot állíthattunk volna fel. Azért nem volt hajlandó, mert a kinevezési törvény ügyében nem volt megállapodás. (Tardos Márton: Ez nem igaz!) Miért nem működhetett volna máig egy felügyelőbizottság, azért, mert a k étharmados többséggel, vagy majdnem 100%os többséggel meghozott kinevezési törvényt nem voltunk hajlandók megváltoztatni. (Zaj.) Nem akarom a költői kérdéseket folytatni. (Tardos Márton: Gyengék vagytok!) Én tulajdonképpen erre a felszólalásra Pető Iván felszólalása nyomán kértem szót. Nagyon meglepett, amikor azt mondta, hogy volt már arra példa, hogy olyanokért is felszólaltak, akik a másik oldalon állnak. (Hodosán Róza: Nem így mondta!) 1983ról volt szó. 1983ban, amikor tisztelt ellenzéki barátaim a Mozgóügyben tiltakoztak az akkori intézkedések ellen, tudomásom szerint nem sorolták magukat a másik oldalra. (Tardos Márton: Nem ezt mondta! – Tardos Márton felé fordulva, neki mondja.) De, uram, ezt mondta! (Zaj.) Elnézést kérek… Végezetül. Ez már egy s zubjektív megjegyzés, hiszen Pető Iván megjegyzése is az volt; miért ne engedhessem meg magamnak. A történheti hűség kedvéért. Én ezt a listát – ami az elbocsátottak nevét tartalmazza – természetesen utólag láttam, de átolvastam, és kerestem benne ismerős neveket. Nagyon sok ismerős nevet találtam. De a hetvenvalahány név közül egyetlenegy olyan nevet találtam, aki annak idején a Mozgó elleni akció miatt megszólalt. Kimondom a nevét: Dániel Ferenc volt. A többi, a szakma élvonala hallgatott. Ennyit. Köszönö m. (Nagy taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Ismét szót kért Gál Zoltán, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetője. (Mozgás és nagy zaj. – Közbeszólások: Ne! Legyen már elég!) Napirend előtti felszólaló: Dr. Gál Zoltán (MSZP) GÁ L ZOLTÁN, DR. (MSZP) Köszönöm, Uraim, láthatóan nagy érdeklődéssel fogadják a hozzászólásomat. (Zaj.) Tisztelettel röviden szeretném elmondani a véleményemet, mert úgy tűnik, hogy Kulin Ferenc elfelejtett egy nagyon lényeges mozzanatot, amely ennek az egé sz médiatörvénynek a sorsa szempontjából döntő jelentőségű. Kifelejtette tudniillik ebből a folyamatból azt, hogy az ellenzék 1992 karácsonyán hajlandó lett volna tárgyalni a két média vezetőjéről is annak érdekében, hogy a törvények megszülessenek. Kulin Ferenc ezt a mozzanatot – most már, azt hiszem, az elmúlt három hétben második alkalommal – felejti el, márpedig ez az egész médiatörvény sorsa szempontjából döntő jelentőségű. Arról van szó, tisztelt Országgyűlés – és jó, ha ezt a nyilvánosság is tudja – , hogy 1992 karácsonyán az ellenzék – mintegy elismerve a maga rossz helyzetét – felajánlotta Kónya Imrén keresztül a koalíciónak, hogy teljesíti a koalíció kérését. (Zaj.) Vagyis tárgyal a médiák vezetőiről. De akkor visszautasításban volt részünk. Ma már tudjuk a két év után, hogy ezt a visszautasítást miért kaptuk meg. Azt hiszem, lehet, hogy ezek voltak azok a napok, amikor megfogalmazódott valakiben mindaz, ami itt a médiákban két év alatt történt, és amelynek mintegy a végállomása ez a rádiós ügy. (Szó rványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) :
