Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 7. hétfő, tavaszi ülésszak 9. nap (366.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - KULIN FERENC, DR. (MDF)
645 egyetlen tánczenekar M agyarországon – , ha jól tudom, öt tagját elbocsátották, másik hat tagja ott maradt. Nagyon sokan vannak még így a Rádióban… (Derültség a bal oldalon.) , hogy a társaság egyik felét elbocsátották, de – hogy miniszterelnök úr elmondhassa: nemcsak kormánypárt iak vannak a Rádióban – a társaság másik fele ott maradt. (Derültség.) Köszönöm szépen. (Taps, derültség a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Kulin Ferenc, a Magyar Demokrata Fórum frakciójának vezetője. Napirend előtti felszólaló: Dr. Kulin Ferenc (MDF) KULIN FERENC, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a tény, hogy én csak most nyomtam meg a gombot, azt hiszem, mindenki számára jelzi azt, hogy én nem kívántam az első körben fölszól alni ebben a vitában (Közbeszólás a bal oldalról. – Derültség.) , egyszerűen azért… (Mádai Péter: Hogy hazudj…) mert én nem örülök ennek a történetnek, ami a közelmúltban zajlott le a Rádióban. Nem jött ez jól. És azt, hogy nem jött jól, éppen mi érezzük a legjobban, akik érdekeltek vagyunk abban, hogy ez a választási kampány újabb botrányok és akadályok nélküli legyen. Tulajdonképpen én egyetértek azokkal a véleményekkel, amelyek szerint ez nekünk nem föltétlenül használ – ami viszont azt igazolja, hogy semmiképpen nincs mögötte, nem áll mögötte kormányzati vagy kormányzópárti motiváció. Hogy bekövetkezett ez az állapot, abban viszont – most már kimondom – elsősorban önöket tartom felelősnek. (Közbekiáltás a jobb oldalról: Így van!) Önöket tartom felelős nek azért, mert akkor, amikor mi, parlamenti helyzetünkből adódóan, előterjesztettük a Rádió és Televízió alelnökeire vonatkozó javaslatokat, pontosabban: megvitattuk a kulturális bizottságban, akkor már valami arra figyelmeztetett bennünket, hogy az ellen zék megpróbálja ezt az előterjesztést valahogy a saját javára fordítani. Hadd idézzek fel egy nagyon rövid történetet: A kulturális bizottsági meghallgatást megelőző nap estéjéig volt egyezség, megállapodás abban, hogy másnap, a meghallgatáson, az ellenzék i pártok is egyet fognak érteni, támogatni fogják Csúcs László és Nahlik Gábor alelnök urak előterjesztését. Göncz elnök úr ennek tudatában megígérte, hogy támogatni fogja a kinevezést. Másnap délelőtt értesültem a FIDESZ és az SZDSZ közben megváltozott ál láspontjáról, miszerint mégsem kívánják támogatni, és nem kívánnak élni azzal a lehetőséggel, amit akkor az alelnökök felajánlottak: ők rendszeresen, az általuk – mármint az ellenzék által – megkívánt gyakorisággal konzultálnak a Rádió és a Televízió belső ügyeiről, mert nem szeretnék a két intézményt úgy vezetni, hogy az később pártpolitikai csatározások szinterévé váljék vagy ilyennek tárgya legyen. Az ellenzék ebből a már formálódó konszenzusból az utolsó pillanatban kibújt, ettől a médiapolitikát konsze nzus szerint alakító lehetőségtől elállt, mert úgy vélte, abból a helyzetből több haszna származhat, hogyha minden belső konfliktust, ami a két intézménynél várható… (Dr. Eörsi Mátyás: Te ezt hiszed? – Dr. Eörsi Mátyás felé fordulva, neki mondja:) …tudom. Ezt tudom, uram. …mert úgy gondolta, több haszna származhat, mint ha a közös felelősséget (Közbekiáltások a bal oldalról.) kellene vállalni. Ezt, az akkor még csak gyanú formájában megfogalmazódó ítéletemet erősítette meg az az 1992 októberi hatpárti tárgy alás, amikor arról volt szó, hogy új elnököket szeretnénk Hankiss Elemér és Gombár Csaba helyére kineveztetni. Az ellenzék tudomásul vette, hogy új elnökök kinevezése szükséges, és elvileg belement egy olyan tárgyalásba, amely tárgyalás tárgya a médiatörvé ny meghozatala (Tardos Márton: Semmilyen alapja nincs!) és a Televízió és Rádió személyeiben való megállapodás lett volna. Elvileg belement (Közbekiáltás a bal oldalról: Cavinton!) , de a hatpárti tárgyalások gyakorlatában egyetlenegyszer nem volt hajlandó a médiaelnökök személyéről tárgyalni, sem az általunk előterjesztett javaslatokról, sem általuk hozott javaslatokról.
