Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 7. hétfő, tavaszi ülésszak 9. nap (366.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
644 Azt javaslom, azok önként lépjenek vissza, akik hozzászólni szeretnének, mert a Házszabály erről ugyan nem rendelkezik, de házbizottsá gi határozat van, hogy csak frakcióvezető és személyében érintett kaphat szót. (16.10) Harmadszor: kérni fogom azokat, akik ugyan a mai napra jelentkeztek, de más témában, hogy halasszák napirend előtti felszólalásukat, mert nem tudjuk a munkánkat végezni. Akkor tehát megkérdezem először Pető Ivánt, kíváne személyes megtámadtatás vagy érintettség címén két perc keretében szólni. (Dr. Pető Iván feláll, bólint.) Igen, tessék! Napirend előtti felszólaló: Dr. Pető Iván (SZDSZ) PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többszörösen is érintett vagyok: egyrészt a felszólalásomra reagált miniszterelnök úr; másrészt a nevemet is említette; harmadszor: nem mindenben értem a válaszát, de nem kívánok minderre kitérni. Kezdeném azzal: miniszterelnök úr azt javaso lta, más esetekben is tiltakozzunk, ne csak akkor, hogyha hozzánk közel álló vagy úgymond közel álló embereket érintenek elbocsátások, szeretném emlékeztetni miniszterelnök urat, de Kulin Ferenc képviselő urat is, hogy ebben a frakcióban meglehetősen sokan vagyunk, akik, amikor Kulin Ferenc urat kitették a Mozgó Világtól – nagyjából hasonló körülmények között – , nevünkkel tiltakoztunk az ellen. Azt hiszem, ebben a frakcióban vagyunk a legtöbben ilyenek azok köréből, akik fölemelték a szavukat. SzentIványi István képviselőtársam emiatt két évig nem tudott elhelyezkedni, hogy tájékoztassam azokat, akik esetleg erről a dologról nem tudnának. (Taps a bal oldalról.) A másik, amit szeretnék megemlíteni: Halda Alíz képviselőtársamat 1957ben az 1956os forradalomb an viselt magatartása miatt kirúgták a Rádiótól – természetesen pontosan tudjuk, hogy végkielégítés nélkül. Nem a kirúgás módját, hanem a számszerűséget hasonlítottam össze az 1956os forradalom utáni helyzettel. Jól ismerjük tehát, éppen képviselőtársunk élettörténetéből azt, hogy mi történt – ha máshonnan nem tudnánk – 1956 után. A harmadik, amit szeretnék megemlíteni: a miniszterelnök úr rémtörténete a rádióbeli viszonyokról engem is elborzasztott. (Derültség a bal oldalon.) Azt gondolom, Csúcs alelnök ú rnak másként kellett volna akkor eljárnia: valóban fegyelmi eljárást kellett volna indítania, ahol védekezhetnek az eljárás alá vontak. Én mint nem jogász, gondolom, nem kell, hogy tanácsot adjak a jogászoknak, hogy ilyenkor mi a teendő. Csúcs alelnök úr – mint a beszédemben is mondtam – tudatosan, abban a feltételezésben bízva, hogy majd a választások után lesz csak jogorvoslat ebben az ügyben, törvénytelen eszközöket alkalmaz az elbocsátásoknál. Jobban mondva, az is kérdés: egyáltalán elbocsátáse ami a R ádiónál történt, vagy csak kitiltottak olyan embereket, akiknek ebben a pillanatban formálisan még létezik a munkaviszonyuk. Nem kívánok a további kérdésekben érdemben megnyilatkozni. Az akasztott emberről szóló történetet, megvallom, nem értettem, hogy ki nek a házában akasztottak embert – vagy, ha le akarom fordítani: ki sértett Alkotmányt ebben az országban. Csak szeretném megjegyezni, hogy én a Pesti Hírlap című lap – ha jól emlékszem – szombati számában olvastam, hogy a miniszterelnök úr szóvivője fejte tte ki tételesen, amit egy nappal korábban mondott miniszterelnök úr nevében szintén a szóvivő, hogy miniszterelnök úrnak is lenne mondanivalója a Rádió körüli, illetve a médiaügyben az alkotmánysértésekről: pontosan megnevezte, hogy miniszterelnök úr ezen mit ért. (Dr. Boross Péter széttárja a kezét.) Nincs azonban túl nagy jelentősége: az akasztott emberről szóló történet ettől még nem érthető. (Derültség a bal oldalon. – Közbekiáltás a jobb oldalról: A szünetben!) Azt nem mondtam még, hogy 2000 kormánypá rti dolgozik a Rádióban. Szeretném azok számára elmondani, akik esetleg nem ismerik ennek az elbocsátásnak a jellegét, hogy a közismert Stúdió 11 nevű tánczenekarnak – ami egy bizonyos korszakhoz kötődik Magyarországon, ma már nem az
