Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 8. kedd, tavaszi ülésszak 2. nap (359.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
62 elképzelhető, hogy van olyan község, ahol az összes, mezőgazdasági termelésre alkalmas föld nincs annyi. Tehát ők az egész község et egy család tulajdonába vonhatják. A mi álláspontunk szerint egy olyan szabályozás lenne talán a járhatóbb, amely a tulajdonszerzést nem hektárban, hanem egy adott terület bizonyos százalékában határozza meg. Nagyon nagy problémá t jelent, hogy mi legyen a szétaprózódott földbirtokokkal, amelyek azzal a szabályozással jöttek létre, amit itt az Országgyűlésben voltunk bátrak – illetve a kormánypárti képviselők túlsúlya miatt sikerült – elfogadni, és ennek a megoldási javaslatait vár ni, ettől a törvénytől is. Birtokegyesítésről, birtokösszevonásról beszélünk, ami rossz kicsengésű a gazdák fülében. Arra gondolnak, hogy itt valamiféle tagosításról, újabb szövetkezeti szervezésről van szó. Szó sincs erről! Itt azt kellene jogi és közgazd asági eszközökkel elérni, hogy az egy személy tulajdonában különböző jogcímek által megszerzett és tartott földek egy területbe, egy övezetbe összevonhatók legyenek annak érdekében, hogy az a hatékonyabb művelést és gazdálkodást szolgálja. A törvényterveze t a birtokegyesítéssel, az önkéntes földcserével már egy jogi garanciát megtesz. Az elővásárlási jog biztosításánál azonban nem ennyire bőkezű. Az elővásárlási jogot mindössze a haszonbérlőnek biztosítja. Álláspontunk szerint az elővásárlási jogot ki kelle ne terjeszteni a részesművelőre, a feles bérlőre, valamint a szomszédokra is – az adott terület szomszédaira – , annak érdekében, hogy a vásárlással és a cserével koncentrálódhassanak a földek. Azt mondta miniszter úr expozéjában, hogy azok a közgazdasági s zabályozók, amelyek a birtokösszevonásokat szolgálnák, nem e törvény szabályozási körébe tartoznak. Ez így igaz. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy egy törvényt kiragadva a közgazdaság összességéből nem lehet úgy tárgyalni, hogy az hosszú távon meghatáro zó szabályozást adjon, és ráadásul akik ennek a törvénynek a hatálya alatt dolgoznak, még kiszámíthatóan tervezhessenek is. Feltétlenül szükséges lett volna idehozni azokat a pénzügyi szabályozókat, amelyek egy bizonyos területnagyság megszerzéséig kamatpr eferenciákkal támogatott hosszú lejáratú hiteleket biztosítanak; erőteljesen ki kellett volna mondani, hogy a birtokösszevonásoknál az illetékmentességen túl a vagyonszerzési illeték megfizetése alól is mentesül, ha valaki többletbirtokot szerez azáltal, h ogy összevonásra kerülnek a különböző területen fekvő birtokai, valamint azt is ki kellett volna mondani – és itt az MDF vezérszónoka ezt jelezte is – , hogy az öröklés esetében milyen kedvezmények vannak az illetéken túl, és hogy lehet azt a törzsöröklési intézményt kialakítani, amely a birtokkoncentrációt a továbbiakban megkönnyíthetné. Ezekre nem kaptunk jelenleg megnyugtató választ. Nem kaptunk arra a kérdésre sem, amelyet a Kisgazdapárt három éve szorgalmaz, és amire az igazságügyminiszter úr a földműv elésügyi miniszter úrhoz írott levelében jelezte, hogy ennek a törvénynek az előkészítésénél figyelemmel lesz az úgynevezett közbirtokossági rendszer alapszabályainak a megteremtésére. A közbirtokosság természetesen nem kötelező érvényű szabályozás, nem eg y összeverbuválása a termelőknek, amiből nincs kiút, hanem a magántulajdonban lévő földek közös és ésszerű használatára vonatkozó önkéntes szabályozási lehetőség megteremtését jelentené. Nem olvashatunk ebben az előterjesztésben erről egyetlen mondatot sem . Egyetlenegy szakasz foglalkozik azzal, hogy a vetőmagtermelés, valamint a biotermesztés érdekében szükséges külön rendelkezéseket megalkotni annak érdekében, hogy a használók az izolációs rendszert betartva egymás termelését ne zavarják. Kérem szépen, am ikor ebben az országban az átlag területnagyság másfél hektár, akkor egy földtörvénynek – ha már így sikerült kialakítani a földbirtoknagyságot – igenis utalásokat és szabályokat kellene tartalmaznia arra, hogy az ésszerű vetésforgó és a használat összehoz ása érdekében milyen szabályok alkalmazhatók úgy, hogy a magántulajdonnak és a közös használatnak egy optimális rendszerét tudjuk kialakítani. Ezt nem kaptuk meg, és fájlaljuk, jóllehet korábban erre a bizottságban konkrét indítványok hangzottak el, és a b izottság ezt támogatólag is vette tudomásul, sőt mi több, az Országgyűlés mezőgazdasági
