Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ LUKÁCS (MIÉP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KŐRÖSI IMRE, DR. a függetlenek vezérszónoka:
523 üzletrész kívülállók üzletrészének megvásárlására. Ezt egyébként valamennyi érdekvédelmi szervezet és párt észrevételezte, pozitívnak találta. Sőt Antall József miniszterelnök úr 1992. december 29én í rásban is támogatta az általam fölvetett probléma megoldási módját. Nekem az a tragédia ebben, hogy sajnálatos módon az 1992es gondolatokkal 1993ban egy olyan folyamat indulhatott volna el az ágazaton belül, amely nem a termelés további leépülésével, az árualapok csökkenésével és az előre prognosztizált exportkieséssel, a keresleti piac miatt az áremeléssel fejeződik be, hanem egy jövedelempozíciójavulással. Ennek kereteit az agrárpiaci rendtartási törvényünk – ha működne – biztosítaná is. Mégis, mit mon dunk az 1992. évi I. és II. törvénynyel? Nem az 1 millió 100000 tagról van szó. 700000 kívülálló üzletrésztulajdonost hoztunk létre ezzel az úgynevezett igazságtételi törvénnyel, amely inkább kárpótlási jellegű törvény volt, igazi átmeneti törvény. De tud tuk, hogy nem jó ez a törvény, mert kormányszinten, valamint minisztériumi szinten 250 magyarázó szöveg született ennek a törvénynek a végrehajtásakor. Képviselőtársaim! Ott van a nagyon nagy baj, hogy ez a 700 000 kívülálló tulajdonos és az az üzletrész, amely összesen 55 milliárd Ft értékben terheli a jelenlegi rossz szerkezetben átalakított szövetkezeti tulajdont, valóban problémát jelent mindenkinek: úgy a tulajdonosoknak, mint a kívülállóknak, és rajta keresztül az egész társadalomnak, mert a fogyasztó k oldaláról rendkívül rossz hatást vált ki. De gondoljuk el, képviselőtársaim, ha ezt a tulajdonformát, amelyet szövetkezeti tulajdonnak nevezünk, a társas tulajdonformák közül a kft.t és a részvénytársaságokat ugyanígy módosítgatnánk, és ilyen alapvető i ntézményekbe belenyúlnánk, olyan káoszt lehetne az egész tulajdonjogrendszerben keletkeztetni, amelyet többen is megjósolnak. Nekem az a gondombajom ezzel, hogy nem ennek a törvénymódosító javaslatnak a logikájával, de meggyőződésem, hogy egy rendkívül e gyszerű megoldási móddal a szövetkezeti kívülálló üzletrészek kérdését meg lehet oldani. Mi az? Annyira egyszerű, hogy nyilvánvalóan a Kormányunk ezt nem veszi észre. 1015 éves, tehát középtávú futamidővel kedvezményes, preferált kamatban kell részesíteni azokat a főfoglalkozással vagy egyéb módon a szövetkezetekhez csatlakozó és jelenleg is a földet művelő tagokat, akiknél a tőkének, a földtőkének és annak hozadékának koncentrálódnia kell. Ezt tudomásul kell venni. Erre mutat egyébként egész NyugatEurópa . Sőt itt többen idézgetnek ÉszakAmerikáról meg DélAmerikáról. Ne menjünk bele ebbe a kérdésbe, mert olyan butaságokat mondtak, hogy ki sem lehet javítani: volt tanárom mondta egyszer ezt egy nagyon buta válaszom után. Tehát gyakorlatilag azt lehet monda ni, hogy a Kormány okosan mozdult el: az szjan keresztül már preferálja a tulajdonszerzést. A továbbiakban – ez nem ebben a törvényben van – a szjaban adó- és illetékmentes, kedvezményes szabályozás alá kerül, aki a kívülálló tulajdonrészt megszerzi, ill etve ennek átruházásához hozzájárul. Ezt a megoldást kellene tovább folytatni, mégpedig azon egyszerű módon, hogy nem kellene különben több pénz hozzá féléves időre, mint 4 milliárd forint. Ezzel mintegy 20%os kamattámogatási preferenciát lehetne nyújtani a tulajdonosoknak. Amit most a mezőgazdaságba – 4 milliárd forintot – belehajigálunk, a rossz tulajdoni és kézi vezérléses rendelkezésekkel, ez 56%os középtávú kamatozású kölcsönnel a tulajdonosok részére biztosíthatná a jó irányba mozduló szövetkezeti tagi tulajdoni rendszert. Azt hiszem, ez egyszerű. Valóban, ahol egy törvényjavaslatot 250szer kell magyarázni, szinte teljesen bizonyos, hogy a Kormány nagyonnagyon bonyolult megoldásokat próbált kitalálni. Pedig ezt a megoldási javaslatot – hangsúlyozo m, akkor még Kupa Mihály volt a pénzügyminiszter – a Pénzügyminisztérium 93 januárjában támogatta. Sajnálatos módon ez a javaslat elferdült. Ismételten
