Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ LUKÁCS, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjának vezérszónoka:
520 Tegnap hallhattuk Lukács képviselőtársunk felszólalásában, hogy egyes szövetkezeti tagokat vagy üzletrésztulajdonosokat fegyveresen akadályoznak meg abban, hogy a szövetkezet közgyűlésén részt vegyenek. A szövetkezet elnöke, illetve vezetősége szabadon értelmezheti a törvényt, ugyanis vagy beengedik az üzletrésztulajdonosokat, vagy nem. Például olyan esetben, ha valaki jelezte kiválási szándékát, de még nem számoltak el vele, a törvény s zerint is ő tag, tehát minden jogosítvánnyal élhet. Ezzel szemben mint külső üzletrésztulajdonosokat kezelik és kezelhetik is. A Cégbíróság pedig széttárja a karját. A Cégbíróság tevékenysége tehát csupán formai kérdések eldöntésére korlátozódik, és semmi érdemi döntést nem kíván magára vállalni. Nos, nem kívánok senkit sem azzal vádolni, hogy esetleg ennek a döntésnek vagy ennek a passzív cégbírósági magatartásnak az lehet vagy az is lehet a forrása, hogy ezek az urak meg azok az urak mé g mindig együtt vadásznak, mint ahogy az elmúlt 45 évben mindig is zavartalanul tehették. Az ügyészségnek is nagyon komoly szerepe lenne vagy lehetne, mert a csalás, a lopás, a rablás, a sikkasztás és a hűtlen kezelés a jelenlegi Büntető Törvénykönyv szeri nt is büntetendő cselekménynek számít. (12.00) Kérem, ha egy legfőbb ügyész együtt akar élni a bűnnel, és nem üldözni akarja azt, akkor mit lehet várni a beosztott ügyészektől? Egy ügyésznek akkor is annyi a fizetése, ha ügyeket kezel, meg akkor is, ha ügy eket elfektet. Csak akkor elfektetésről és nem ügyészről kellene beszélni. Tehát mindaddig, amíg bűnüldöző legfőbb ügyészt nem választ a Parlament, nem várható el az, hogy a mezőgazdaság terén is tapasztalható súlyos, büntető törvénykönyvbe ütköző visszaél ések lelepleződjenek és megbüntettessenek. Igaz, bizonyos összefüggésben maga a mezőgazdasági tárca is azt mondta: nem biztos, hogy a jövőben a mezőgazdasági szövetkezetek lesznek a működőképes és az életképes tulajdoni formák. Sajnos, ezzel nemigen konfor m az, hogy ennek ellenére különleges támogatásban részesülnek mind a mai napig, olyanban, amilyenben nem részesülnek az egyéni vállalkozók. A kárpótlási jegyeket – kérdezem – kik kapják? Sok milliárd, sok tízmilliárd forintról van szó! Megkapják a mezőgazd asági termelőszövetkezetek. S mire fordítják? Hát ha egy életképtelen konstrukcióba beadunk több tízmilliárd forintot, akkor az a kérdés: attól az életképes lesz? Nem lesz életképes, csak legfeljebb az agonizáció fog még inkább kitolódni. Tehát nemhogy a t ársadalomnak használtunk volna egy gyors "vakbélműtéttel", hanem az agonizációt fogjuk meghosszabbítani. Ha az adóskonszolidációból lenne valami, az sem a termelőt, a magántermelőt, a magángazdálkodót fogja erősíteni, az is csak a halálra ítélt konstrukció nak adna újabb élet, bár ezzel nem életképességi lehetőséget. Az érdekképviselet kérdéséről még nem esett szó. A MOSZ önmagáról azt mondja, hogy a termelők és a szövetkezők érdekképviseleti szerve. Ezzel kapcsolatban viszont mindig azt tapasztaljuk, hogy vagy recepteket nyújtanak a szövetkezeti vezetőknek, hogyan kell törvényesen megkeresni a kiskaput az éppen aktuális, mezőgazdaságot érintő törvénnyel kapcsolatban, vagy éppen törvénytelen módon és törvénytelen eljárásra serkentik a szövetkezet vezetőit. (Közbekiáltás a bal oldalról: Egy példát!) Kérdés, hogy a szövetkezeti vagyonból, amelyből a MOSZvagyon létrejött, milyen körnek kell részesednie. A magyar parasztságnak több mint 90%a szövetkezeti paraszt volt, és az elmúlt évtizedek során a befizetései ből jött létre a MOSZvagyon. A szövetkezeti parasztság, a még dolgozó – ugyanis a dolgozó parasztság már kisebbségben van, erős kisebbségben a nyugdíjasokkal, a külső üzletrésztulajdonosokkal és a munkanélküli tszparasztsággal szemben – már erős kisebbs égben van a mezőgazdaság egyéb területein, az egyéb tulajdonosi formában dolgozókkal szemben. Most a kérdés az: helyese, hogy a magyar parasztság által évtizedek során összeadott vagyonból most is egy olyan szervezet működik, amely csak egy rétegnek, a sz övetkezeti vezetőknek az érdekeit
